29

Köszönöm e napot, köszönöm, hogy esélyt kaptam. Köszönöm a családom, a barátaim, és mindenki mást, akik szeretnek és akiket szeretek, szerethetek.
Bár néha soknak érzem a rám nehezedő terheket, néha elegem van mindenből és mindenkiből, és csak szeretnék végre magamra maradni egy kicsit, mégis, szívem mélyén tudom, hogy az életem csodás, amiben nem kis részük van az engem körülvevőknek.
Lukács Laci szavaival élve: Én tényleg köszönök mindent!

Családi nap '10

Végre valahára, az iszonyatos esőzések után kisütött a nap Magyarországon. Pont jókor, mert szombatra volt betervezve a szokásos evosoft Családi napi rendezvény, ami idén kiemelt alkalom a többihez képest, mert egyben a cég 15 éves fennállását is ünnepeltük. Kicsit izgultunk, hogy meg lesz-e tartva, idén ugyanis a Római partra volt megszervezve, a híradásokban viszont már csütörtökön arról szóltak a hírek, hogy a Dunán levonuló árhullám miatt akár kitelepítésekre is lehet számítani a környéken. Szerencsére nem lett annyira magas a víz, úgyhogy megtartásra került a buli.

Idén egyetlen "sporteseményre" vállalkoztam, ami pedig az elmaradhatatlan főzőverseny volt - igaz, csak kuktaként -, ahol különböző országok étkeivel lehetett nevezni. Mi maradtunk a klasszikus magyar vörösboros marhalábszárpörköltnél. Mivel a kiírás szerint a verseny kezdete 10 óra, a zsűrizés pedig 13 óra volt, egy marhalábszárnak meg alsó hangon kell 4-5 óra, úgy döntöttünk, inkább vállaljuk a kiesést a versenyből, sem mint hogy félkész kajával álljunk elő. Noha még korábban ki is értünk (már 9 körül ott voltunk), a tűzrakással igencsak meggyűlt a bajunk, így kezdeti előnyünket elvesztettük. A fa nagyon nedves volt, ráadásul a tüzet egy 20 cm oldalfalú fém tepsiben kellett csinálni. Folyton fújtatni kellett a parazsat, mert az oldalfal miatt nem járta át a levegő, így nem akart lobogva égni, csak pislákolt.

Végül aztán, némi civakodást és sok próbálkozást követően sikerült megfelelő tüzet szítani (a bogrács alatt): Mara jött rá kb. 1,5-2 óra elteltével, hogy ha két nagy rönköt beteszünk alulra a parázs széléhez, és arra tesszük az apróbbra vágott fahasábokat, akkor kellőképp meg van emelve ahhoz, hogy kapjon elég oxigént és lángra lobbanjon. Megérte a fáradozást és a türelmet, nagyon finomra sikerült a pöri, aki evett belőle, mind dicsérte. A finom ebédet Marával egy kis pancsolással vezettük le az üdülő medencéjében. A buliról amúgy képek is készültek, de sajnos nem a mi kezünk által, ugyanis a fényképezőgépet reggel otthon felejtettük. Majd levadászom a többiekét, és feltöltöm azokat is a fotóalbumba.

Lassított felvétel

Gondolom, már a címből kitalálható, hogy a lakás-ügyről van szó. Ugyan végre valahára eljutottunk odáig, hogy megköttetett a hitelszerződés, de ez még nem jelenti azt, hogy záros határidőn belül jöhet a költözés - bármennyire szeretném is. Bekövetkezett közben ugyanis az, amitől már az elején tartottunk: drágult a svájci frank, nem is kicsit, nagyjából 15-20 forintot. Mivel az eladónak 55.000 CHF tartozása van a lakáson, és a vételár kb. 183 forintos CHF/HUF árfolyamon nullszaldós neki, most meg 197-200 környékén mocorog, finoman értésemre is adta, hogy jelen körülmények között olcsóbb neki kiszállni és visszaadni a foglaló dupláját, mint belepumpálni (illetve először előkeríteni) nagyjából még egy millió forintot, úgyhogy most várunk. A hitelt az elbírálástól (ami két hete pénteken volt meg) számított 90 napig tartják fent, ha ez lejár, akkor új hitelkérelmet kell beadni és gyakorlatilag kezdődik minden elölről.

Közben az APEH is válaszolt a kérelmemre - mert hogy ők már akkor értesültek a buliról, amikor a Földhivatalba leadtam januárban, és gyorsan ki is szabták az illetéket (potom 344.000,- Ft). Na ebből elengedtek 94 ezret, de 250-et továbbra is be kell perkálnom, ám szerencsére csak 24 havi részletben, ami azt jelenti, hogy nagyjából havonta egy tízes. Nem mondom, hogy nem örülök, hogy elengedtek belőle, meg hogy 2 éven át részletre, de most annyira hiányzott ez a havi mínusz tíz, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Eleve kevesebb lesz a fizum havonta 40 ronggyal, mert ugyebár a munkáltató által nyújtott lakáscélú vissza nem térítendő támogatást ez évtől bele kell számítani az adóalapba. Szóval lakás nincs, adósság már van - vagyis a helyzet egyre reménytelenebb, de cserébe legalább kilátástalan kezd lenni. (Na jó, APEH-éknél még fogok egyet próbálkozni, hogy oké, elfogadom, befizetem, meg minden, de csak azután, hogy már tényleg enyém a kecó.)

Jitti

Mostanra már biztos a könyökötökön jön ki a lakás-bank-téma (ahogy nekem is), úgyhogy jöjjön most végre valami más. Mostanában tele van minden közösségi oldalakkal meg szolgáltatásokkal, szinte már a csapból is ez folyik. Lehet már fészbúkozni meg twitterezni telcsiről, meg fotókat posztolni GeoTagginggel, megmit tudom én még mi mindent. Nincs ezzel semmi baj, ez most a nagy dolog, mindig is voltak ilyenek és lesznek is.

Amit viszont nem gondoltam volna, hogy ennek a közösségiskedésnek tényleg lehet olyan hozománya, ami valóban hasznos is, azon felül, hogy persze szórakoztató. A minap olvastam egy cikket az interneten, ami egy olyan közösségi alkalmazásról szól, amit a GPS-es navigációra alkalmas okostelefonokra (egyelőre csak iPhone-ra és Windows Mobile alapúakra) lehet telepíteni és navigálás közben továbbítja a pozíció-adatokat egy központi helyre (persze teljesen anonim módon). Ezután ezeket ott összesítik (mármint a sok-sok felhasználóét) és ebből kirajzolódik, hogy hol van dugó - persze ehhez megfelelő számú felhasználó kell, de mivel az alkalmazás teljesen ingyenes, ezért szerintem igen hamar meg lesz a "kritikus tömeg". Ez lenne hát a Jitti.

Persze némi ára azért van a dolognak, mégpedig az, hogy folyamatos adatkapcsolatra van szükség az információ továbbításához, ami azért pénzbe kerül. Akinek viszont okostelcsije van, az általában már rendelkezik valamilyen mobilnetes előfizetéssel is, és állítólag még a napi szintű használat sem merít le egy hónap során egy 100 MB-os limitet. (Azt hiszem ennél kisebb csomag nem is nagyon kapható.)

Mielőtt azt hinnétek, hogy ez itt most a reklám helye, vagy hogy üzleti érdekem fűződik hozzá, hogy ez a szolgáltatás sikeres legyen, szeretném kijelenteni, hogy NEM - egyszerűen megragadott az ötlet egyszerűsége és hasznossága. Nem tudom ki mennyire van benne a témában, de aki hallott már a TMC-ről (aki nem, annak: Traffic Message Channel), és nagyjából tisztában van a helyzettel, az tudja, hogy egyrészt újabb kütyü kell hozzá (ha csak nincs beépítve már a GPS vevő-be, de a legtöbbe még nincs), másrészt Budapesten ez például még gyakorlatilag használhatatlan, hiába kezdték meg kiépíteni a rendszert több mint egy éve. És szerintem azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy dugóban ülni senki nem szeret.


Ez meg itt van, nagyon közösségi, gyakorlatilag valós idejű infót ad, és kvázi ingyen van. Bevallom férfiasan, ki is próbáltam ma reggel. Persze nem vártam tőle nagy dolgot, hogy majd megmondja a tutti útvonalat (olyat amúgy nem is tud, vezetni továbbra is a sofőrnek kell), inkább csak magam szórakoztatására tettem. Sejtésem nagyjából be is igazolódott: vagy túl korán volt még, vagy túl kevés még a felhasználó (vagy a kettő tetszőleges kombinációja), de egyelőre nem túl sok infó volt még az utakról: lassabb haladás az M1-M7 bevezetőn, M3 bevezető és az M0-ás az M2-es és az M3-as között egész jól járható.

Azóta kicsit többen útnak indultak és 9-kor már szépen rajzolódnak ki az elkerülendő részek. A térkép így távoli nézetből kicsit kezdetleges, az aktuális helyzet frissítése sem túl gyakori, nagyjából 2-3 percenként vettem észre rajta minimális változást, de alap infónak jó. Remélem, kicsit dolgoznak még majd rajta, és hogy gyorsan fog nőni a felhasználók száma, és akkor tényleg hasznos kis program lesz ez. Arra például szerintem kiválóan alkalmas lesz majd, hogy amikor az ember mondjuk Dél-Budáról akar majd eljutni Rákospalotára, akkor egy-két percet rászán induláskor, hogy megnézze, merre van a legnagyobb dugó, és kikerülje azt. Addig meg marad a fülelés a hírek végén, hátha mondanak valamit az utakról a rádióban, meg a jól bevált szökőútvonalak próba-szerencse alapon történő használata...

1 hónap

Sajnos eljött ez is. Majdnem egy hónapja nem írtam egy árva sort sem. Nem szép tőlem, tudom. Mióta Marával leköltöztünk Érdre, nem nagyon ülök a gép elé otthon, mert mindig akad valami tennivaló, egyébként pedig igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Munkából meg nem nagyon írogatnék blogbejegyzést... Na de most végre szakítottam erre is időt, úgyhogy egy jöjjön egy kis áttekintés, hogy mi is történt mostanában (a teljesség igénye nélkül).

Hétköznapokon nincs semmi extra: meló, bevásárlás, egy kis házimunka, beszélgetés, hogy kivel mi történt aznap, stb, úgyhogy ugranék is a hétvégékre, ott egy kicsit több volt a történés. Két hete Kővágóörsön voltunk, a már tradicionális "György-Béla-napi szezonnyitó buli" alkalmából. (Tudom, hogy elébb van Béla nap, de mivel édesapám György, bennem már csak így maradt meg.) Sütögetés, evés-ivás, jó levegő volt a fő program, aprócska kitérővel a tapolcai ambulanciára egy kellemetlen kis baleset miatt. (Fahasogatás közben történt egy kis ujjbegy-trimmelés - megúsztuk 3 öltéssel, azóta szépen gyógyul a sérült.) Múlt hétvégén Mara húgát, Ágit ballagtattuk Nyíregyházán, aztán volt egy kis családi összejövetel náluk. Ezen a héten meg drukkolunk neki nagyon, hogy jól sikerüljön az érettségi.

Végszónak egy kis lakás-ügyi helyzetjelentés: lassan de bizonytalanul csordogál előre az ügy, minden nap az az ígéret, hogy most már tényleg megszületik a döntés, mehetünk aláírni, aztán jön a lóvé. Azóta voltam már az Okmányirodában új személyt csináltatni, beadtam újabb papírokat, mert még kértek, most meg várom a telefont, hogy akkor mehet a buli. Közben a görög válság jót tesz az euró-árfolyamnak (szépen megy fel, ami jó addig a pillanatig, amikor a hitelt folyósítják), de közben a svájci frank is erősödik, ami az eladó oldaláról viszont nem jó, mert neki ugye abban kell végtörlesztenie a hitelét. Idő közben a közvetítő érdeklődött levélben, hogy hogy is állunk, és mesélte, hogy azóta már két másik ügye átfutott a teljes hitel-ügyintézési procedúrán. Hát ennyit erről...

Sok minden

Lassan már nem is szabadkozom azért, hogy ilyen ritkán írok, mert csak égetem vele magam. Bocsánat, de a dolgos napok után egyszerűen nem bírom rávenni magam, hogy leüljek megint egy monitor és egy billentyűzet elé. Szó sincs róla, hogy ne lenne mit írnom, egyszerűen csak nagyon ritka az életemben az a nyugodt 30-40 percnyi alkotó nyugalom, amikor energiám is van a történéseket kerek egész mondatokban megfogalmazni.

Nos hát hol is kezdjem? Mondjuk itt: majd' két hete eljött a várva várt pillanat, amikor is Kedvesemnek lejárt a felmondási ideje és "szabad emberré" vált, legalábbis ami az összeköltözést illeti. Na nem kell megijedni, nem ugrottunk előre pár hetet az ügyintézés tér-idő kontinuumában, nincs még meg a lakás. Először úgy volt, hogy egy barátom lakásába megyünk albérletbe, aki jelenleg külföldön dolgozik pár hónapig. Meg is egyeztünk egy jelképes összegben, ami még belefért volna a költségvetésbe, de aztán Nagynéném felajánlotta, hogy költözzünk hozzá, úgyis ott van egyedül a nagy házban, ami még a nagyszüleimé volt. Ráadásul egy fillért sem hajlandó elfogadni hozzájárulásként - hát lehet ilyen ajánlatot kihagyni? Igaz, a ház Érden van, ahonnan a bejárás egy kicsit körülményesebb, meg a távolság sem ugyanaz, de azért bőven kárpótol a kertvárosi környezet mindezért. Főleg, hogy a párom is ehhez van szokva és könnyebb neki is így, hogy nem a belvárosi tömegbe kellett beköltöznie.

Nagyon élvezzük az együtt-élősdit, jó érzés minden reggel úgy ébredni, hogy ott van a másik, és ugyanígy feküdni minden áldott este. Közben zajlik az élet is, szinte alig van olyan nap, hogy ne lenne valami program. A Húsvét eléggé pörgősre sikeredett, a 3 napból nagyjából volt fél napom, amit úgy-ahogy pihenésre tudtunk fordítani. A többi idő elment főzőcskézésre, meg egyéb háztartási munkákra. Kedden Pusiéknál voltunk, ahol Évi vacsora-műremekével voltunk megtisztelve. Ahhoz képest, hogy nem akartam nagyon teleenni a hasam, mert olyankor rosszul alszom, sikerült úgy bezabálni, hogy majd kipukkadtam. Na jó, nem volt nehéz, mert olyan isteni finom és laktató volt minden, hogy azt elmondani nem lehet. Levezetésként egy kis Wii-zés volt a program, de mondanom sem kell, hogy esélyem sem volt nyerni semmiben a fent említett körülmények miatt. (Na nem mintha amúgy akkora sztár volnék...)

Lakás ügyben is van előrehaladás, március 30-án aláírtuk a szerződésmódosítást az eladóval és április 1-én beadtam a hitelkérelmet az új bankhoz - szerencsére nem vették tréfára ;) -, úgyhogy beindultak a malomkerekek. Tegnap már kint is volt az értékbecslő, és ha minden igaz, mára már el is juttatta a bankhoz az eredményt - igaz, ezt én sajnos még nem tudhatom meg, de minden okom meg van a bizakodásra, elég normálisnak tűnt. Rákérdeztem az ügymenetre, hogy mi hogyan történik ilyenkor, ő pedig tisztességgel elmagyarázta, hogy mi alapján és hogyan döntenek. Finoman jeleztem is felé, hogy fontos lenne, hogy a lakás becsült értéke nem menne a vételár alá, mert épp hogy csak össze tudtuk szedni a 40% önerőt, ami az euró alapú hitelhez kell, úgyhogy jó lenne megkapni a teljes hitelösszeget. Teljesen korrektül fogadta, úgyhogy ezen remélhetőleg nem fog bukni a dolog.

Baseball

Nagyon szeretem a baseball-t. Sokak szerint unalmas sport, de szerintem csak azért, mert nem ismerik a játékszabályokat, így nem veszik észre azokat a dolgokat, amitől igazán izgalmas ez a játék. Én még középiskolában ismerkedtem meg vele, amerikai tanáraink jóvoltából. Igaz, mi csak softball-t játszottunk, ami egy könnyített változat, de attól még nagyon izgalmas volt. És hogy mi most ennek az aktualitása? Tegnap sikerült valamelyik csatornán rátalálnom végre egy kis közvetítésre és nagyon megörültem neki, szerzett egy kellemes másfél órát. És ma megint van!!! :)

Lakás ügyben megint csak csúszás van, most az eladóra várunk, hogy visszajelezzen megint a bankja és ismét egyeztessen az ügyvédjével... Már nem merek semmilyen becslést sem tenni, hogy mikorra fog mi történni. Már csak babonából sem. Eddig bármit mondtam, írtam, reméltem, az sosem jött össze. Az elmúlt időkben már annyira rágörcsöltem erre a témára, hogy összejöjjön végre, hogy már szinte őrjöngtem, ha bármi közbejött. Eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy ilyenkor, amikor ennyire akaratosan küzdök valamiért, sosem szokta "megadni" az élet. Csak amikor már szinte lemondok róla. Úgyhogy most relax, hagyom hogy folyjanak a maguk útján a dolgok és tudatosan pozitívan állok hozzá és 100%-ig bízom benne, hogy össze fog jönni, ahelyett, hogy aggódnék még idegeskednék.

Mindenféle

Nem vagyok az a fajta ember, aki Valentin napon ad virágot a kedvesének (adok én neki "csak úgy", de nem azért mert valaki kinevezett egy bizonyos napot), vagy számon tartja, hogy hány hónaposak, hetesek, naposak, stb. vagyunk. Szerencsére a párom sem ilyen. Nem a dátum számít, vagy egy mágikus szám, hanem hogy minden nap tudtára adjuk és éreztessük a másikkal, mit jelent számunkra. Ma, csak úgy, egész véletlenül pillantott az én Drágám a naptárra, és felkiáltott: "Jé, két hónaposak vagyunk!" Nem csináltunk belőle nagy cécót, nem volt semmi művi színezete, csak felnevettünk és egy csókkal köszöntöttük egymást a "neves alkalomból". Pont így volt jó :)

Lakásügyben még mindig nincs nagy előrelépés, lassan döcögnek a dolgok. Ha minden jól megy, hétfőn most már végre tényleg aláírjuk a szerződés-módosítást, kedden pedig adom be a papírokat az új banknak. Annyival vagyunk előrébb, hogy most előre el lett küldve bankon belül jogászhoz a szerződés véleményezésre, hogy ne utólag derüljenek ki a dolgok. (Persze ismerősön keresztül, máshogy ebben az országban - sajnos - nem könnyű becsületesen érvényesülni.) Sokat kivesz belőlem még mindig ez a bizonytalanság, de remélem, most már záros határidőn belül tényleg végére járunk a történetnek.

És végül egy kis vidámság: Mara (a kedvesem) a múltkor mutatta Jeff Dunham (Ahmed a halott terrorista meg van? na az a srác!) szenzációs komédiáját a youtube-on, azóta is időről időre nagyokat derülök rajta, mindig meg tud nevettetni. Még egy érdekes felfedezést is tettem, mégpedig hogy honnan jöhetett és miért pont K-9 lett az elnevezése a speciálisan kiképzett kutyáknak: az angol - latinból átvett - canine (jelentése: kutya-, kutyaféle) szóból, ami kiejtve kísértetiesen hasonlít a K-9 -re (szintén angolul kiejtve). Jó, lehet hogy ez másoknak triviális volt, de hát csecsemőnek minden vicc új... ;)

Jöjjön hát egy kis Jeff Dunham:


Akit érdekel a folytatás, írja be a jutyúb keresőjébe: "Jeff Dunham spark of insanity" (a magyar feliratos változathoz még biggyessze a végére oda azt hogy "hungarian"). Ja és kilenc részre van vágva, szóval összesen vagy másfél óra... Jó szórakozást! :)

Folyományok

Megint csak jó idő után jelentkezem... Sajnálom, de ez a lakás mizéria (a napi dolgokon felül persze, mert hogy az élet nem áll meg ugye) annyit kivesz belőlem, hogy nincs energiám még az átélt kínokat blogra vetni is. Nem akarom ezt a kis szigetet azzal bemocskolni, hogy itt dühöngöm ki magam, hogy ide zúdítom az indulataimat. Mostanra már kicsit lehiggadtam, úgyhogy azt hiszem, fogom tudni kulturált ember módjára leírni a történetet.

Nem akarom hosszúra nyújtani a dolgot (így is az lesz...), mert egyrészt elég volt őket egyszer átélni úgy, amikor és ahogyan történtek, és nagyjából annyira hiányzik, hogy most minden egyes részletet felidézzek és átéljek megint, mint mókusnak az erdőtűz. A lényeg a lényeg, hogy az eladó bankja másfél hetes értetlenkedés után február 24-én szerdán benyögte az "én bankomnak" (hogy miért idézőjelben, arra hamarosan fény derül), hogy tulajdonképpen halványlila segédfingjuk sincs arról, hogy pontosan hogy is kellene kinézni a nyilatkozatnak, amit ki kell adniuk, úgyhogy küldjenek már nekik valami mintát, és akkor ők kiállítják. Hát az agyam elmegy. Ad 1. Miféle dilettáns banda ül ott, hogy a saját nyamvadt munkájukhoz nem értenek?! Ad 2. Ha ezt egy héttel hamarabb mondják, vagyis ezzel kezdik, nem lett volna semmi baj. Ilyenkor kicsit felforr a vérem és emberfejeket szeretnék karóra tűzve látni a bankfiókokban. Hogy mennyire frusztrál a dolog, azt mi sem példázza jobban, minthogy amikor ezt megtudtam, aznap éjjel azt álmodtam (egy egyébként bonyolult és szövevényes történetben, aminek a nagyjára nem is emlékeztem már felkeléskor), hogy két ember torkát hideg vérrel vágtam át egy bárddal. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy nem kicsit kiborultam ezen.

Na de vissza a való élethez. Szóval hosszas telefonálgatás, kapcsolatbevetés, anyázás, fenyegetőzés és könyörgés árán sikerült elérni, hogy az eladó bankja hajlandó faxon is elküldeni ezt a nyilatkozatot (merthogy egyébként csak az eladó kérésére és csak az eladó részére postázva tennék), valamint hogy az "én bankom" hajlandó a szerződéskötéshez elfogadni a faxot és majd hiánypótlásként folyosítás előtt beadjuk az eredetit. A fax február 26-án pénteken meg is érkezett (az előző bejegyzésben benne van, hogy ez miért fontos). Ez mind szép és jó lenne, csakhogy ugyebár az "én bankom" még nem adta ki a szerződésmódosítási pontokat, mert ennek az inputja volt a nyilatkozat - vagyis, mivel pénteken már nem tudtam ügyvédhez menni, szerződést módosítani, Földhivatalban érkeztetni, beadni, ezért buktam a határidőt. Én. Nem az eladó bankja, nem az "én bankom". Én! Hogyaza - hosszúúúúúúú sííípszóóóó... - !!!!!!!!!

Sebaj, legyünk proaktívak - elvégre én vagyok a legjobban érdekelt ebben az egész ügyletben. Új kör a HR-en, tud-e a cég még egy kicsit segíteni rajtam egy kis vissza-nem-térítendővel? Tud! Hála a Magasságos Megváltónak! Persze ennek is meg van az ellentételezése, de ez már a Cég és az én dolgom. (Persze, mivel változnak az összegek, mindenképp kell szerződést módosítani.) Na, akkor újra bank:
- Mi van már a szerződésmódosítási pontokkal?? (Március 2. kedd)
- Mindjárt küldjük, csak még a bírálók nem adták ki, mert nagyon elfoglaltak...
- PONT LESZ@ROM!!!!!!! - persze ezt már nem mondtam ki, csak gondoltam.

Hát szerdára megjöttek a "szerződésmódosítási pontok": két darab bankszámlaszám, amire majd a pénzt kell utalni az eladó bankja felé. Először fel sem fogtam, csak miután az ügyvéddel beszéltem. Nem viccelek, úgy kiakadt rajta, hogy csak néztem. Ugyanis, mint elmagyarázta, ehhez nem kellett volna szerződést módosítani, erről elég lett volna aláírni egy nyilatkozatot! Vagyis, nem kellett volna menni Földhivatalba, vagyis lehetett volna szerződést kötni pénteken!!! Újabb sípszó...
Na de itt nem áll meg a sztori, mert "az én drágalátos bankom" még azt is kérte (hitel)szerződéskötési feltételként, hogy az eladó (!) adjon ki egy nyilatkozatot, hogy elhelyez a fedezeti számlán még nagyjából 2 millió forintot (!!!), mivel a kiváltandó összeg nagyságrendileg megegyezik a vételárral, és ők ezért fedezet nélkül maradnának az elutalás után, egészen addig, míg első helyen bejegyzett jelzálog jogosultként nem szerepelnek a tulajdoni lapon, ezért csak két összegben hajlandóak utalni, a hitel egy részét visszatartanák. Aztán persze ezt a pénzt majd az eladó visszakapja (pár hónap múlva, amilyen gyorsan a Földhivatal intézi a dolgokat - teszem hozzá én, a teljesség kedvéért).

Hát azt hittem, az agyam eldobom. Ja, és még telefonban, "nem hivatalosan" rákérdezett az egyik banki kontakt, hogy
- Hát ugyebár fordult már olyan elő, hogy az adásvételi szerződésen más összeg szerepelt, mint a tényleges ár, és volt a bankon kívül is pénzmozgás.
Kicsit más kontextusban megfogalmazódott bennem egy költői kérdés nőnemű felmenőjének hivatásával kapcsolatban.
- Nem, ilyenről nálunk szó sincs! Az eladó annyiért adná el, amennyivel nullára ki tud szállni. Nincs több pénz, pont.
Ezt követte még hosszas polemizálás (kb. 1 hét), mindenféle egyéni méltányossági kérelmek a fiókvezetőtől a bírálók felé, hogy tekintsenek már el ettől, meg mérsékeljék, de mind hasztalan.

Úgyhogy, múlt hét csütörtökön fogtam magam és elmentem egy régi ismerősömhöz egy másik banknál - aki már felajánlotta korábban segítségét, de akkor már (még) nem akartam elfogadni, lévén, hogy már beadtuk a papírokat akkor -, és elmeséltem neki, hogy milyen köröket futottunk, milyen falakba ütköztünk, mi megy, mi nem, mik a számok, és hogy ebben az esetben tud-e segíteni, illetve az ő bankja tudja-e vállalni ezt a hitelt. A dolgok jelenlegi állása szerint, hála a jó égnek, igen, úgyhogy hétfőn írásban visszavontam a hitelkérelmemet a "bankomnál" (innen az idézőjel), és most újból nekifutunk, remélem immáron nagyobb sikerrel. Egyetlen szerencsém, hogy az eladó is partner benne, és hajlandó türelemmel lenni, ha van előrehaladás.

Brazil szappanopera

Kezd ez az egész lakásügy egy rossz minőségű szappanoperára hasonlítani. Elvileg e hét péntekig kellene szerződést kötnöm a bankkal, mert március 1-től életbe lép az új kormányrendelet, ami szerint ha euróban veszem fel a hitelt, akkor a folyósított hitelösszeg nem lehet több, mint az ingatlan piaci fedezeti értékének 60%-a. Ami több százezerrel kevesebb, mint amennyire nekem szükségem volna. Az elvi megállapodás állítólag már megszületett a két bank között, hogy hogyan lehet technikailag megoldani a jelzálogos mizériát, és már csak az eladó bankjának kéne kiadnia a nyilatkozatot arról, hogy ebbe ő belemegy és csinálja. Aztán, ha ez meg van, akkor az én bankom kiadná végre, hogy pontosan mit kellene módosítani a szerződésen, majd ezzel elrohannánk az ügyvédhez, megcsinálnánk a módosítást, hogy szerda reggel le tudjam adni a banknak - természetesen a Földhivatal által érkeztetve - és akkor még van esély, hogy kapok péntekre időpontot szerződéskötésre.

Ehhez képest most (kedden délben) ott tartunk, hogy reggel hívott az ügyintéző, hogy hívjam már fel az eladót, hogy az ő bankja nagyon keresi őket és nem veszik fel a telefont. Hívtam az eladót, egyből felvette és mondta, hogy őket bizony nem kereste senki. Az ügyintéző amúgy egész napos tanfolyamon van és alig tud intézni bármit. Aztán most végre beszéltem az eladóval, hogy mi van (már 2 órája vártam a hívását), és mondta, hogy beszélt az bankkal de azok nem tudnak semmiről. Visszahívta az ügyintézőt, hogy pontosan ki kereste és miért, de ő sem tudta megmondani, csak azt, hogy hívja a központi számot. Most az van, hogy az banknál semmilyen hivatalos helyen nincs semmi infó arról, hogy milyen papírt is kéne kiadniuk, de ha lenne is bármi, akkor is 15 napjuk van rá. Erre mondtam, hogy maximum, de ennél hamarabb is kiadhatnának bármit. Úgyhogy most az eladó beszél ismét az ügyintézővel, hogy hajtsa fel az banknál azt aki tud valamit, aztán ha ez meg van, akkor meglátjuk, mi lesz.

Ott tartok, hogy nem idegeskedek már semmin, mert csak gyomorfekélyt kapok. Lesz ami lesz, megoldjuk. Nem tudom még, hogy hogyan, de minden egyes elméleti lehetőséget nem is tudok lejátszani előre fejben. Megoldás biztosan van. Meg fogjuk találni.

Csalódás

Ma akartam írni egy jó hangulatú bejegyzést. Szombaton Yugo-buliban voltunk, egy frenetikusan jó koncerten. A szerb KAL zenekar játszott, igazi balkáni banzájt csináltak a Merlinben. Aki volt már ilyenen, tudja miről beszélek. Előtte már kellően megalapoztuk a bulit, jófajta pálinkával és vidám beszélgetéssel. A koncerten pedig hatalmasat táncoltunk, önfeledten, átélve az életörömöt, amit ezek a srácok instrumentumaik segítségével a zenéjükön keresztül nyújtottak a Nagyérdeműnek.

Erről akartam volna részletesebben írni, de sajnos kaptam egy telefont, ami nagyon lelombozott. Azóta csak az jár a fejemben, hogy miért pont azok az emberek bántanak mindig, akikben a legjobban megbízom, akikre a leginkább számítok. Talán bennem van a hiba: túl naiv vagyok, túl közel engedek magamhoz másokat. De én, ha valakit szeretek, ha valakiben megbízom, ha valaki fontos nekem, legyen szó bárkiről, nem tudom kicsit közel engedni magamhoz, nem tudok óvatoskodó lenni. Vagy igen, vagy nem: köztes megoldás nincs.

Biztos vagyok benne, hogy én is okoztam már így csalódást másnak, és azon vagyok, hogy ez ne forduljon elő újra. Sokat tanultam ezekből az esetekből, mert kevés szarabb érzés van, mint amikor látod olyasvalaki arcán a fájdalmat, akinek számítasz és aki számít neked. Csak hát az ember, mint olyan, gyarló - de ettől még szerethető. Ez kevés vigasz abban a pillanatban, amikor téged ér a pofon. Nehéz ilyenkor felülemelkedni a sérelmen, nehéz legyőzni a büszkeséged, nehéz nem ellökni magadtól a másikat, vagy csak egyszerűen megsértődni és magára hagyni őt, hanem szelíden azt mondani neki, hogy "szeretlek, akkor is ha hibázol, de ezt, kérlek, ne csináld még egyszer, mert fáj!" De azt hiszem, nem az az erős ember, aki ilyenkor nagyobbat tud visszaütni, hanem az, aki oda tudja tartani a másik orcáját is.

Hiszem, hogy ezt kell tenni. Nem szabad indulatból, elhamarkodottan olyat tenni, vagy mondani, amit az ember nem gondol komolyan, amit csak a pillanat hevében tenne vagy mondana és később biztosan megbánná. Hiszem, hogy meg kell találni az erőt magunkban, és hiszem azt is hogy minden emberben ott van ez az erő. Hiszem, hogy ez is földi utazásunk tanulási folyamatának része, csak piszkosul nehéz lecke, amihez nem adtak jegyzetet, olyasvalami amit az ember csak a saját bőrén tud megtanulni, nem kis tanulópénz árán. Ha ötöst nem is kaptam, legalább sikerült ma nem megbuknom - legalább ez valamelyest pozitív.

Huzi-voni

A múltkor ismét kaptam figyelmeztetést ez egyik kedvenc olvasómtól, hogy nem írodik a blog, és egyébként is mi van a lakással. Még jó hogy van bennem egy adag egészséges lustaság (na jó, annál valamivel több), és nem írtam egyből, hogy "minden a legnagyobb rendben, ha minden igaz, jövő héten megyek szerződést kötni, március közepével már beköltözés van".

Merthogy ma hívott az ügyintéző - aki egyébként rendkívül kedves és segítőkész, szóval egy rossz szót nem lehet rá mondani -, hogy az eladó bankájtól még egy nyilatkozat kéne (a múlt héten vittek be egyet...), miszerint az eladó bankja már azelőtt hozzájárul ahhoz, hogy az én bankom rátegye a jezálogot széljegyre, mielőtt még egy kanyi vasat láttak volna. Ja, meg hogy valami nem jó a szerződsben, úgyhogy majd módosítani kell - csak még azt nem mondták meg, hogy pontosan mi, és konkrétan mire kéne módosítani.

Az egészben az a legszebb, hogy az ügyvédem, mielőtt megírta a szerződést, felhívta a bank fiókvezetőjét, hogy pontosan minek kell benne lennie a szerződésben, és pontosan milyen nyilatkozatokra van szükség az eladó bankjától, et cetera, et cetera. És mielőtt aláírtuk volna a szerződést, át is küldte nekik, hogy így jó lesz-e. Most meg jönnek azzal, hogy ez se jó, az se jó... És miért? Mert megtehetik!

Arról már nem is beszélve, hogy a bank által kiadott hitelkalulátorral kiszámoltuk "élesben", hogy pontosan mennyi fér bele, milyen havi törlesztőrészlettel, milyen konstrukcióban, és úgy számoltunk, hogy még 1-2 ezer forinttal beljebb is lőttük, hogy tutti átmenjen. Ehhez képest mégsem annyi az annyi, persze van mód korrigálásra, de az sem egyszerű, viszont ennek a részletezésére (a T. Olvasó szíves engedelmével) már nem térnék ki.

A legrosszabb az egészben számomra egyébként az, hogy ezzel minden csak tolódik, tolódik és szívja el az energiámat, ahelyett, hogy a saját otthonunkban élnénk már az én Egyetlenemmel, építgetnénk-szépítgetnénk, és feltöltekeznénk belőle. Mellesleg ez Őrá is igen nagy kihatással van, mert nem mindegy, hogy mikor mond fel otthon, mikortól talál állást Pesten és mikor tud felköltözni.

Pozitív fejlemények

A tegnapi nap folyamán nagyon jó hírt kaptam az előző bejegyzésben ecsetelt problémával kapcsolatban. A hitelt nyújtó bank hozta a megoldást, méghozzá olyat, ami egyrészről rendkívül frappáns és egyszerű, másrészről remélni sem mertem volna: létrehoznak egy technikai számlát, ahova a sikeres hitelbírálatot követően elutalhatom az önerőt, melyet ő kiegészít a nyújtott hitellel, és az egészet egy összegben utalja át az eladó bankjához, így nem kell többszöri szerződésmódosítási meg előtörlesztési díjat fizetnie, csak egyszer, ami természetesen már az eladónak is belefér. Körbe is telefonáltam gyorsan minden érintetett, mindenkinek nagyon tetszett ez a rendezés mód, és velem egyetemben nagyon meg voltak lepődve, hogy egy bank lehet ennyire rugalmas is. Jó érzés, hogy azért ezen a vonalon is minőségi javulás bontakozik ki és kezd fontos lenni az ügyfél is, nem csak a pénze.

Az ügyvédem ezek alapján már módosította is a szerződés-tervezetet, most még annyi van hátra, hogy az eladó ezt elvigye a bankjához, hogy részükről is rendben van-e így, illetve még konzultál a saját ügyvédjével, utána már tényleg csak a szükséges iratok beszerzése és a szerződés aláírása van hátra, és akkor már mehetek is a bankhoz benyújtani a kérelmet. Ez reményeim szerint még a héten, legkésőbb a jövő hét elején lezajlik, és ha a dolgok ilyen ütemben haladnak, február vége - máricus eleje táján már a tényleges lebonyolításnál tartunk: birtokbavétel, mérőórák átírása, stb., végül tapétázás, festés, majd költözés.

Ami nem szorosan az ügyintézéshez tartozik, de ugyanolyan fontos számomra, hogy rengeteg támagató levelet, üzenetet kaptam, olyan emberektől is, akikkel már rég nem volt alkalmam találkozni, vagy beszélni. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt, és persze azoknak is, akik bár közvetlen visszajelzést még nem adtak, de gondolatban velem vannak!

Bonyodalmak

Hazudnék ha azt mondanám, nincs bennem a para, hogy nem jön össze a lakás, bármennyire szeretném. Mindazonáltal, bizakodom és hajtok előre, hogy sikerüljön. Mint kiderült, a helyzet közel sem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondoltuk: a lakás nem tehermentes, ráadásul annyi hitel van rajta, amit az önrész már nem fedez. Viszont az a bank, ahol én a hitelt felveszem, úgy kell utaljon a másik banknak, hogy amaz még nem vette le a jelzálogot, és az én bankom addig nem tudja rátenni. Szóval nem egyszerű. Ja és mindez egyelőre még csak pusztán elméleti síkon, mert hogy szerződés még nincs (remélem még a héten, legkésőbb jövő hét elején már aláírjuk), mert először a bankokkal kell letisztázni, hogy pontosan mit és hogyan kell beleírni, hogy a hitelkérelmet ne utasítsák élből el. Úgyhogy vár még rám pár telefonálás, ügyintézés, rohangálás, mire ebből lesz bármi. Igyekszem nem aggodalmaskodni, idegeskedni és problémát keresni, hanem mindig pozitívan hozzáálni és a megoldás felé törekedni. Eddig elég jól megy, de rengeteg energiámat felemészti; viszont legalább pontosan tudom, hogy miért küzdök, és ez sok erőt ad hozzá. Nem is beszélve a Kedvesemről, aki lélekben támogat - amire igen nagy szükségem van mostanában.

Váratlan fordulat

Ismét kisebb kihagyás után jelentkezem. Egyrészről nem akartam elcsépelt közhelyekkel tarkítani a blogom az új év és a járulékos események kapcsán, másrészt egyéb területeken még nem értek meg a dolgok arra, hogy testet öltsenek egy bejegyzésben. Ezidáig. Életem váratlan fordulatot vett, régen vágyott álmok váltak/válnak valóra az elmúlt/elkövetkezendő napokban: egyrészt, úgy néz ki társra találtam végre, másrészt, ha minden jól megy, és az égiek és az oldalamon állnak, hamarosan boldog (ámde kicsit eladósodott) lakástulajdonos leszek.

Mondhatni, mindkét dolog a merő véletlennek köszönhető, de mivel abban nem hiszek, azt kell mondjam, már-már sorsszerűen történtek. Az én kis páromat a céges karácsonyi bulin ismertem meg (bár akkor még azt hittem, foglalt, de szerencsére gyorsan kiderült, hogy nem), és némi beszélgetés során nagyon hamar egymásra találtunk. Egyetlen nehézség van, történetesen az, hogy az ország másik végén lakik a Drágám, de majd ezt is leküzdjük valahogy - higgyétek el, rendkívül ügyesek és találékonyak vagyunk ezen a téren! ;-) Persze vannak dolgok, amiket annyira nem könnyű ilyen távolságból áthidalni... Addig is rengeteget beszélünk, nyíltan, kötetlenül, bármiről és már nagyon várjuk az újabb találkozást, ami, ha semmi nem jön közbe - már pedig nem fogjuk hagyni hogy közbejöjjön -, a jövő hét utáni hétvégén esedékes.

A lakás szintén igen hirtelen jött: múlt vasárnap, csak úgy merő hóbortból felnéztem egy ingatlanközvetítő cég honlapjára, hogy mik mennek mostanában. Szinte egyből találtam is egy lakást, pont olyat, amilyet szeretnék, pont olyan helyen, ahol szerettem volna, pont annyiért, amennyiért még meg is tudnám venni. Egyből kerestem egy banki kalkulátort csak úgy a miheztartás végett, és némi durva számolgatás meg egy kis családi konzultáció után (honnan, mennyit, hogyan, stb.) kis is jött, hogy működhet a dolog. Kedden felhívtam az ingatlan-közvetítőt, még aznap este megnéztük a lakást édesanyámmal. Nem volt kérdés, ezt meg kell venni - ennyiért meg főleg. Másnapra egyeztettem is időpontot az ingatlan-közvetítő cég hiteltanácsadójával. Osztottunk szoroztunk, immár konkrétabb számokkal, az eredmény több, mint biztató: ez menni fog. Telefon a közvetítőnek, megy a dolog, beszéljen a tulajjal, ilyen-olyan apróság lenne, de alapvetően megvennénk a lakást. Ma (szombaton) találkoztunk is, megegyeztünk a konkrét feltételekről, úgyhogy irány előre!

Bár a kilátások egész jók - persze elkiabálni nem akarom - azért még némi ügyintézés azért hátra van. Na jó, nem is kevés: hétfőn megyünk szerződést kötni az ügyvédhez, aztán irány a bank a hitelkérelemmel, plusz még egy kis munkáltatói támogatás ügyintézése, és ha mindez meg van, akkor már csak a hivatalok, közművek vannak hátra. Az elkövetkezendő hetekben unatkozni nem fogok, az biztos! De mindezek ellenére rendkívül boldog vagyok, hogy végre beértek a dolgok, és elindultak a maguk útján. Jó ideje éreztem már úgy, hogy egy helyben toporgok, és kis hajóm nem halad érdemben előre az Élet Tengerén. Most végre összejöttek az események, és ha nem is lesz egyszerű, legalább elindultunk és haladunk! Kérlek, szurkoljatok nekem! :)