Lassított felvétel

Gondolom, már a címből kitalálható, hogy a lakás-ügyről van szó. Ugyan végre valahára eljutottunk odáig, hogy megköttetett a hitelszerződés, de ez még nem jelenti azt, hogy záros határidőn belül jöhet a költözés - bármennyire szeretném is. Bekövetkezett közben ugyanis az, amitől már az elején tartottunk: drágult a svájci frank, nem is kicsit, nagyjából 15-20 forintot. Mivel az eladónak 55.000 CHF tartozása van a lakáson, és a vételár kb. 183 forintos CHF/HUF árfolyamon nullszaldós neki, most meg 197-200 környékén mocorog, finoman értésemre is adta, hogy jelen körülmények között olcsóbb neki kiszállni és visszaadni a foglaló dupláját, mint belepumpálni (illetve először előkeríteni) nagyjából még egy millió forintot, úgyhogy most várunk. A hitelt az elbírálástól (ami két hete pénteken volt meg) számított 90 napig tartják fent, ha ez lejár, akkor új hitelkérelmet kell beadni és gyakorlatilag kezdődik minden elölről.

Közben az APEH is válaszolt a kérelmemre - mert hogy ők már akkor értesültek a buliról, amikor a Földhivatalba leadtam januárban, és gyorsan ki is szabták az illetéket (potom 344.000,- Ft). Na ebből elengedtek 94 ezret, de 250-et továbbra is be kell perkálnom, ám szerencsére csak 24 havi részletben, ami azt jelenti, hogy nagyjából havonta egy tízes. Nem mondom, hogy nem örülök, hogy elengedtek belőle, meg hogy 2 éven át részletre, de most annyira hiányzott ez a havi mínusz tíz, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Eleve kevesebb lesz a fizum havonta 40 ronggyal, mert ugyebár a munkáltató által nyújtott lakáscélú vissza nem térítendő támogatást ez évtől bele kell számítani az adóalapba. Szóval lakás nincs, adósság már van - vagyis a helyzet egyre reménytelenebb, de cserébe legalább kilátástalan kezd lenni. (Na jó, APEH-éknél még fogok egyet próbálkozni, hogy oké, elfogadom, befizetem, meg minden, de csak azután, hogy már tényleg enyém a kecó.)