Sok minden

Lassan már nem is szabadkozom azért, hogy ilyen ritkán írok, mert csak égetem vele magam. Bocsánat, de a dolgos napok után egyszerűen nem bírom rávenni magam, hogy leüljek megint egy monitor és egy billentyűzet elé. Szó sincs róla, hogy ne lenne mit írnom, egyszerűen csak nagyon ritka az életemben az a nyugodt 30-40 percnyi alkotó nyugalom, amikor energiám is van a történéseket kerek egész mondatokban megfogalmazni.

Nos hát hol is kezdjem? Mondjuk itt: majd' két hete eljött a várva várt pillanat, amikor is Kedvesemnek lejárt a felmondási ideje és "szabad emberré" vált, legalábbis ami az összeköltözést illeti. Na nem kell megijedni, nem ugrottunk előre pár hetet az ügyintézés tér-idő kontinuumában, nincs még meg a lakás. Először úgy volt, hogy egy barátom lakásába megyünk albérletbe, aki jelenleg külföldön dolgozik pár hónapig. Meg is egyeztünk egy jelképes összegben, ami még belefért volna a költségvetésbe, de aztán Nagynéném felajánlotta, hogy költözzünk hozzá, úgyis ott van egyedül a nagy házban, ami még a nagyszüleimé volt. Ráadásul egy fillért sem hajlandó elfogadni hozzájárulásként - hát lehet ilyen ajánlatot kihagyni? Igaz, a ház Érden van, ahonnan a bejárás egy kicsit körülményesebb, meg a távolság sem ugyanaz, de azért bőven kárpótol a kertvárosi környezet mindezért. Főleg, hogy a párom is ehhez van szokva és könnyebb neki is így, hogy nem a belvárosi tömegbe kellett beköltöznie.

Nagyon élvezzük az együtt-élősdit, jó érzés minden reggel úgy ébredni, hogy ott van a másik, és ugyanígy feküdni minden áldott este. Közben zajlik az élet is, szinte alig van olyan nap, hogy ne lenne valami program. A Húsvét eléggé pörgősre sikeredett, a 3 napból nagyjából volt fél napom, amit úgy-ahogy pihenésre tudtunk fordítani. A többi idő elment főzőcskézésre, meg egyéb háztartási munkákra. Kedden Pusiéknál voltunk, ahol Évi vacsora-műremekével voltunk megtisztelve. Ahhoz képest, hogy nem akartam nagyon teleenni a hasam, mert olyankor rosszul alszom, sikerült úgy bezabálni, hogy majd kipukkadtam. Na jó, nem volt nehéz, mert olyan isteni finom és laktató volt minden, hogy azt elmondani nem lehet. Levezetésként egy kis Wii-zés volt a program, de mondanom sem kell, hogy esélyem sem volt nyerni semmiben a fent említett körülmények miatt. (Na nem mintha amúgy akkora sztár volnék...)

Lakás ügyben is van előrehaladás, március 30-án aláírtuk a szerződésmódosítást az eladóval és április 1-én beadtam a hitelkérelmet az új bankhoz - szerencsére nem vették tréfára ;) -, úgyhogy beindultak a malomkerekek. Tegnap már kint is volt az értékbecslő, és ha minden igaz, mára már el is juttatta a bankhoz az eredményt - igaz, ezt én sajnos még nem tudhatom meg, de minden okom meg van a bizakodásra, elég normálisnak tűnt. Rákérdeztem az ügymenetre, hogy mi hogyan történik ilyenkor, ő pedig tisztességgel elmagyarázta, hogy mi alapján és hogyan döntenek. Finoman jeleztem is felé, hogy fontos lenne, hogy a lakás becsült értéke nem menne a vételár alá, mert épp hogy csak össze tudtuk szedni a 40% önerőt, ami az euró alapú hitelhez kell, úgyhogy jó lenne megkapni a teljes hitelösszeget. Teljesen korrektül fogadta, úgyhogy ezen remélhetőleg nem fog bukni a dolog.