Családi nap '10

Végre valahára, az iszonyatos esőzések után kisütött a nap Magyarországon. Pont jókor, mert szombatra volt betervezve a szokásos evosoft Családi napi rendezvény, ami idén kiemelt alkalom a többihez képest, mert egyben a cég 15 éves fennállását is ünnepeltük. Kicsit izgultunk, hogy meg lesz-e tartva, idén ugyanis a Római partra volt megszervezve, a híradásokban viszont már csütörtökön arról szóltak a hírek, hogy a Dunán levonuló árhullám miatt akár kitelepítésekre is lehet számítani a környéken. Szerencsére nem lett annyira magas a víz, úgyhogy megtartásra került a buli.

Idén egyetlen "sporteseményre" vállalkoztam, ami pedig az elmaradhatatlan főzőverseny volt - igaz, csak kuktaként -, ahol különböző országok étkeivel lehetett nevezni. Mi maradtunk a klasszikus magyar vörösboros marhalábszárpörköltnél. Mivel a kiírás szerint a verseny kezdete 10 óra, a zsűrizés pedig 13 óra volt, egy marhalábszárnak meg alsó hangon kell 4-5 óra, úgy döntöttünk, inkább vállaljuk a kiesést a versenyből, sem mint hogy félkész kajával álljunk elő. Noha még korábban ki is értünk (már 9 körül ott voltunk), a tűzrakással igencsak meggyűlt a bajunk, így kezdeti előnyünket elvesztettük. A fa nagyon nedves volt, ráadásul a tüzet egy 20 cm oldalfalú fém tepsiben kellett csinálni. Folyton fújtatni kellett a parazsat, mert az oldalfal miatt nem járta át a levegő, így nem akart lobogva égni, csak pislákolt.

Végül aztán, némi civakodást és sok próbálkozást követően sikerült megfelelő tüzet szítani (a bogrács alatt): Mara jött rá kb. 1,5-2 óra elteltével, hogy ha két nagy rönköt beteszünk alulra a parázs széléhez, és arra tesszük az apróbbra vágott fahasábokat, akkor kellőképp meg van emelve ahhoz, hogy kapjon elég oxigént és lángra lobbanjon. Megérte a fáradozást és a türelmet, nagyon finomra sikerült a pöri, aki evett belőle, mind dicsérte. A finom ebédet Marával egy kis pancsolással vezettük le az üdülő medencéjében. A buliról amúgy képek is készültek, de sajnos nem a mi kezünk által, ugyanis a fényképezőgépet reggel otthon felejtettük. Majd levadászom a többiekét, és feltöltöm azokat is a fotóalbumba.

Lassított felvétel

Gondolom, már a címből kitalálható, hogy a lakás-ügyről van szó. Ugyan végre valahára eljutottunk odáig, hogy megköttetett a hitelszerződés, de ez még nem jelenti azt, hogy záros határidőn belül jöhet a költözés - bármennyire szeretném is. Bekövetkezett közben ugyanis az, amitől már az elején tartottunk: drágult a svájci frank, nem is kicsit, nagyjából 15-20 forintot. Mivel az eladónak 55.000 CHF tartozása van a lakáson, és a vételár kb. 183 forintos CHF/HUF árfolyamon nullszaldós neki, most meg 197-200 környékén mocorog, finoman értésemre is adta, hogy jelen körülmények között olcsóbb neki kiszállni és visszaadni a foglaló dupláját, mint belepumpálni (illetve először előkeríteni) nagyjából még egy millió forintot, úgyhogy most várunk. A hitelt az elbírálástól (ami két hete pénteken volt meg) számított 90 napig tartják fent, ha ez lejár, akkor új hitelkérelmet kell beadni és gyakorlatilag kezdődik minden elölről.

Közben az APEH is válaszolt a kérelmemre - mert hogy ők már akkor értesültek a buliról, amikor a Földhivatalba leadtam januárban, és gyorsan ki is szabták az illetéket (potom 344.000,- Ft). Na ebből elengedtek 94 ezret, de 250-et továbbra is be kell perkálnom, ám szerencsére csak 24 havi részletben, ami azt jelenti, hogy nagyjából havonta egy tízes. Nem mondom, hogy nem örülök, hogy elengedtek belőle, meg hogy 2 éven át részletre, de most annyira hiányzott ez a havi mínusz tíz, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Eleve kevesebb lesz a fizum havonta 40 ronggyal, mert ugyebár a munkáltató által nyújtott lakáscélú vissza nem térítendő támogatást ez évtől bele kell számítani az adóalapba. Szóval lakás nincs, adósság már van - vagyis a helyzet egyre reménytelenebb, de cserébe legalább kilátástalan kezd lenni. (Na jó, APEH-éknél még fogok egyet próbálkozni, hogy oké, elfogadom, befizetem, meg minden, de csak azután, hogy már tényleg enyém a kecó.)