Családi nap '10

Végre valahára, az iszonyatos esőzések után kisütött a nap Magyarországon. Pont jókor, mert szombatra volt betervezve a szokásos evosoft Családi napi rendezvény, ami idén kiemelt alkalom a többihez képest, mert egyben a cég 15 éves fennállását is ünnepeltük. Kicsit izgultunk, hogy meg lesz-e tartva, idén ugyanis a Római partra volt megszervezve, a híradásokban viszont már csütörtökön arról szóltak a hírek, hogy a Dunán levonuló árhullám miatt akár kitelepítésekre is lehet számítani a környéken. Szerencsére nem lett annyira magas a víz, úgyhogy megtartásra került a buli.

Idén egyetlen "sporteseményre" vállalkoztam, ami pedig az elmaradhatatlan főzőverseny volt - igaz, csak kuktaként -, ahol különböző országok étkeivel lehetett nevezni. Mi maradtunk a klasszikus magyar vörösboros marhalábszárpörköltnél. Mivel a kiírás szerint a verseny kezdete 10 óra, a zsűrizés pedig 13 óra volt, egy marhalábszárnak meg alsó hangon kell 4-5 óra, úgy döntöttünk, inkább vállaljuk a kiesést a versenyből, sem mint hogy félkész kajával álljunk elő. Noha még korábban ki is értünk (már 9 körül ott voltunk), a tűzrakással igencsak meggyűlt a bajunk, így kezdeti előnyünket elvesztettük. A fa nagyon nedves volt, ráadásul a tüzet egy 20 cm oldalfalú fém tepsiben kellett csinálni. Folyton fújtatni kellett a parazsat, mert az oldalfal miatt nem járta át a levegő, így nem akart lobogva égni, csak pislákolt.

Végül aztán, némi civakodást és sok próbálkozást követően sikerült megfelelő tüzet szítani (a bogrács alatt): Mara jött rá kb. 1,5-2 óra elteltével, hogy ha két nagy rönköt beteszünk alulra a parázs széléhez, és arra tesszük az apróbbra vágott fahasábokat, akkor kellőképp meg van emelve ahhoz, hogy kapjon elég oxigént és lángra lobbanjon. Megérte a fáradozást és a türelmet, nagyon finomra sikerült a pöri, aki evett belőle, mind dicsérte. A finom ebédet Marával egy kis pancsolással vezettük le az üdülő medencéjében. A buliról amúgy képek is készültek, de sajnos nem a mi kezünk által, ugyanis a fényképezőgépet reggel otthon felejtettük. Majd levadászom a többiekét, és feltöltöm azokat is a fotóalbumba.