2010. július 24., szombat

29

Köszönöm e napot, köszönöm, hogy esélyt kaptam. Köszönöm a családom, a barátaim, és mindenki mást, akik szeretnek és akiket szeretek, szerethetek.
Bár néha soknak érzem a rám nehezedő terheket, néha elegem van mindenből és mindenkiből, és csak szeretnék végre magamra maradni egy kicsit, mégis, szívem mélyén tudom, hogy az életem csodás, amiben nem kis részük van az engem körülvevőknek.
Lukács Laci szavaival élve: Én tényleg köszönök mindent!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése