29

Köszönöm e napot, köszönöm, hogy esélyt kaptam. Köszönöm a családom, a barátaim, és mindenki mást, akik szeretnek és akiket szeretek, szerethetek.
Bár néha soknak érzem a rám nehezedő terheket, néha elegem van mindenből és mindenkiből, és csak szeretnék végre magamra maradni egy kicsit, mégis, szívem mélyén tudom, hogy az életem csodás, amiben nem kis részük van az engem körülvevőknek.
Lukács Laci szavaival élve: Én tényleg köszönök mindent!

Családi nap '10

Végre valahára, az iszonyatos esőzések után kisütött a nap Magyarországon. Pont jókor, mert szombatra volt betervezve a szokásos evosoft Családi napi rendezvény, ami idén kiemelt alkalom a többihez képest, mert egyben a cég 15 éves fennállását is ünnepeltük. Kicsit izgultunk, hogy meg lesz-e tartva, idén ugyanis a Római partra volt megszervezve, a híradásokban viszont már csütörtökön arról szóltak a hírek, hogy a Dunán levonuló árhullám miatt akár kitelepítésekre is lehet számítani a környéken. Szerencsére nem lett annyira magas a víz, úgyhogy megtartásra került a buli.

Idén egyetlen "sporteseményre" vállalkoztam, ami pedig az elmaradhatatlan főzőverseny volt - igaz, csak kuktaként -, ahol különböző országok étkeivel lehetett nevezni. Mi maradtunk a klasszikus magyar vörösboros marhalábszárpörköltnél. Mivel a kiírás szerint a verseny kezdete 10 óra, a zsűrizés pedig 13 óra volt, egy marhalábszárnak meg alsó hangon kell 4-5 óra, úgy döntöttünk, inkább vállaljuk a kiesést a versenyből, sem mint hogy félkész kajával álljunk elő. Noha még korábban ki is értünk (már 9 körül ott voltunk), a tűzrakással igencsak meggyűlt a bajunk, így kezdeti előnyünket elvesztettük. A fa nagyon nedves volt, ráadásul a tüzet egy 20 cm oldalfalú fém tepsiben kellett csinálni. Folyton fújtatni kellett a parazsat, mert az oldalfal miatt nem járta át a levegő, így nem akart lobogva égni, csak pislákolt.

Végül aztán, némi civakodást és sok próbálkozást követően sikerült megfelelő tüzet szítani (a bogrács alatt): Mara jött rá kb. 1,5-2 óra elteltével, hogy ha két nagy rönköt beteszünk alulra a parázs széléhez, és arra tesszük az apróbbra vágott fahasábokat, akkor kellőképp meg van emelve ahhoz, hogy kapjon elég oxigént és lángra lobbanjon. Megérte a fáradozást és a türelmet, nagyon finomra sikerült a pöri, aki evett belőle, mind dicsérte. A finom ebédet Marával egy kis pancsolással vezettük le az üdülő medencéjében. A buliról amúgy képek is készültek, de sajnos nem a mi kezünk által, ugyanis a fényképezőgépet reggel otthon felejtettük. Majd levadászom a többiekét, és feltöltöm azokat is a fotóalbumba.

Lassított felvétel

Gondolom, már a címből kitalálható, hogy a lakás-ügyről van szó. Ugyan végre valahára eljutottunk odáig, hogy megköttetett a hitelszerződés, de ez még nem jelenti azt, hogy záros határidőn belül jöhet a költözés - bármennyire szeretném is. Bekövetkezett közben ugyanis az, amitől már az elején tartottunk: drágult a svájci frank, nem is kicsit, nagyjából 15-20 forintot. Mivel az eladónak 55.000 CHF tartozása van a lakáson, és a vételár kb. 183 forintos CHF/HUF árfolyamon nullszaldós neki, most meg 197-200 környékén mocorog, finoman értésemre is adta, hogy jelen körülmények között olcsóbb neki kiszállni és visszaadni a foglaló dupláját, mint belepumpálni (illetve először előkeríteni) nagyjából még egy millió forintot, úgyhogy most várunk. A hitelt az elbírálástól (ami két hete pénteken volt meg) számított 90 napig tartják fent, ha ez lejár, akkor új hitelkérelmet kell beadni és gyakorlatilag kezdődik minden elölről.

Közben az APEH is válaszolt a kérelmemre - mert hogy ők már akkor értesültek a buliról, amikor a Földhivatalba leadtam januárban, és gyorsan ki is szabták az illetéket (potom 344.000,- Ft). Na ebből elengedtek 94 ezret, de 250-et továbbra is be kell perkálnom, ám szerencsére csak 24 havi részletben, ami azt jelenti, hogy nagyjából havonta egy tízes. Nem mondom, hogy nem örülök, hogy elengedtek belőle, meg hogy 2 éven át részletre, de most annyira hiányzott ez a havi mínusz tíz, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Eleve kevesebb lesz a fizum havonta 40 ronggyal, mert ugyebár a munkáltató által nyújtott lakáscélú vissza nem térítendő támogatást ez évtől bele kell számítani az adóalapba. Szóval lakás nincs, adósság már van - vagyis a helyzet egyre reménytelenebb, de cserébe legalább kilátástalan kezd lenni. (Na jó, APEH-éknél még fogok egyet próbálkozni, hogy oké, elfogadom, befizetem, meg minden, de csak azután, hogy már tényleg enyém a kecó.)

Jitti

Mostanra már biztos a könyökötökön jön ki a lakás-bank-téma (ahogy nekem is), úgyhogy jöjjön most végre valami más. Mostanában tele van minden közösségi oldalakkal meg szolgáltatásokkal, szinte már a csapból is ez folyik. Lehet már fészbúkozni meg twitterezni telcsiről, meg fotókat posztolni GeoTagginggel, megmit tudom én még mi mindent. Nincs ezzel semmi baj, ez most a nagy dolog, mindig is voltak ilyenek és lesznek is.

Amit viszont nem gondoltam volna, hogy ennek a közösségiskedésnek tényleg lehet olyan hozománya, ami valóban hasznos is, azon felül, hogy persze szórakoztató. A minap olvastam egy cikket az interneten, ami egy olyan közösségi alkalmazásról szól, amit a GPS-es navigációra alkalmas okostelefonokra (egyelőre csak iPhone-ra és Windows Mobile alapúakra) lehet telepíteni és navigálás közben továbbítja a pozíció-adatokat egy központi helyre (persze teljesen anonim módon). Ezután ezeket ott összesítik (mármint a sok-sok felhasználóét) és ebből kirajzolódik, hogy hol van dugó - persze ehhez megfelelő számú felhasználó kell, de mivel az alkalmazás teljesen ingyenes, ezért szerintem igen hamar meg lesz a "kritikus tömeg". Ez lenne hát a Jitti.

Persze némi ára azért van a dolognak, mégpedig az, hogy folyamatos adatkapcsolatra van szükség az információ továbbításához, ami azért pénzbe kerül. Akinek viszont okostelcsije van, az általában már rendelkezik valamilyen mobilnetes előfizetéssel is, és állítólag még a napi szintű használat sem merít le egy hónap során egy 100 MB-os limitet. (Azt hiszem ennél kisebb csomag nem is nagyon kapható.)

Mielőtt azt hinnétek, hogy ez itt most a reklám helye, vagy hogy üzleti érdekem fűződik hozzá, hogy ez a szolgáltatás sikeres legyen, szeretném kijelenteni, hogy NEM - egyszerűen megragadott az ötlet egyszerűsége és hasznossága. Nem tudom ki mennyire van benne a témában, de aki hallott már a TMC-ről (aki nem, annak: Traffic Message Channel), és nagyjából tisztában van a helyzettel, az tudja, hogy egyrészt újabb kütyü kell hozzá (ha csak nincs beépítve már a GPS vevő-be, de a legtöbbe még nincs), másrészt Budapesten ez például még gyakorlatilag használhatatlan, hiába kezdték meg kiépíteni a rendszert több mint egy éve. És szerintem azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy dugóban ülni senki nem szeret.


Ez meg itt van, nagyon közösségi, gyakorlatilag valós idejű infót ad, és kvázi ingyen van. Bevallom férfiasan, ki is próbáltam ma reggel. Persze nem vártam tőle nagy dolgot, hogy majd megmondja a tutti útvonalat (olyat amúgy nem is tud, vezetni továbbra is a sofőrnek kell), inkább csak magam szórakoztatására tettem. Sejtésem nagyjából be is igazolódott: vagy túl korán volt még, vagy túl kevés még a felhasználó (vagy a kettő tetszőleges kombinációja), de egyelőre nem túl sok infó volt még az utakról: lassabb haladás az M1-M7 bevezetőn, M3 bevezető és az M0-ás az M2-es és az M3-as között egész jól járható.

Azóta kicsit többen útnak indultak és 9-kor már szépen rajzolódnak ki az elkerülendő részek. A térkép így távoli nézetből kicsit kezdetleges, az aktuális helyzet frissítése sem túl gyakori, nagyjából 2-3 percenként vettem észre rajta minimális változást, de alap infónak jó. Remélem, kicsit dolgoznak még majd rajta, és hogy gyorsan fog nőni a felhasználók száma, és akkor tényleg hasznos kis program lesz ez. Arra például szerintem kiválóan alkalmas lesz majd, hogy amikor az ember mondjuk Dél-Budáról akar majd eljutni Rákospalotára, akkor egy-két percet rászán induláskor, hogy megnézze, merre van a legnagyobb dugó, és kikerülje azt. Addig meg marad a fülelés a hírek végén, hátha mondanak valamit az utakról a rádióban, meg a jól bevált szökőútvonalak próba-szerencse alapon történő használata...

1 hónap

Sajnos eljött ez is. Majdnem egy hónapja nem írtam egy árva sort sem. Nem szép tőlem, tudom. Mióta Marával leköltöztünk Érdre, nem nagyon ülök a gép elé otthon, mert mindig akad valami tennivaló, egyébként pedig igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Munkából meg nem nagyon írogatnék blogbejegyzést... Na de most végre szakítottam erre is időt, úgyhogy egy jöjjön egy kis áttekintés, hogy mi is történt mostanában (a teljesség igénye nélkül).

Hétköznapokon nincs semmi extra: meló, bevásárlás, egy kis házimunka, beszélgetés, hogy kivel mi történt aznap, stb, úgyhogy ugranék is a hétvégékre, ott egy kicsit több volt a történés. Két hete Kővágóörsön voltunk, a már tradicionális "György-Béla-napi szezonnyitó buli" alkalmából. (Tudom, hogy elébb van Béla nap, de mivel édesapám György, bennem már csak így maradt meg.) Sütögetés, evés-ivás, jó levegő volt a fő program, aprócska kitérővel a tapolcai ambulanciára egy kellemetlen kis baleset miatt. (Fahasogatás közben történt egy kis ujjbegy-trimmelés - megúsztuk 3 öltéssel, azóta szépen gyógyul a sérült.) Múlt hétvégén Mara húgát, Ágit ballagtattuk Nyíregyházán, aztán volt egy kis családi összejövetel náluk. Ezen a héten meg drukkolunk neki nagyon, hogy jól sikerüljön az érettségi.

Végszónak egy kis lakás-ügyi helyzetjelentés: lassan de bizonytalanul csordogál előre az ügy, minden nap az az ígéret, hogy most már tényleg megszületik a döntés, mehetünk aláírni, aztán jön a lóvé. Azóta voltam már az Okmányirodában új személyt csináltatni, beadtam újabb papírokat, mert még kértek, most meg várom a telefont, hogy akkor mehet a buli. Közben a görög válság jót tesz az euró-árfolyamnak (szépen megy fel, ami jó addig a pillanatig, amikor a hitelt folyósítják), de közben a svájci frank is erősödik, ami az eladó oldaláról viszont nem jó, mert neki ugye abban kell végtörlesztenie a hitelét. Idő közben a közvetítő érdeklődött levélben, hogy hogy is állunk, és mesélte, hogy azóta már két másik ügye átfutott a teljes hitel-ügyintézési procedúrán. Hát ennyit erről...

Sok minden

Lassan már nem is szabadkozom azért, hogy ilyen ritkán írok, mert csak égetem vele magam. Bocsánat, de a dolgos napok után egyszerűen nem bírom rávenni magam, hogy leüljek megint egy monitor és egy billentyűzet elé. Szó sincs róla, hogy ne lenne mit írnom, egyszerűen csak nagyon ritka az életemben az a nyugodt 30-40 percnyi alkotó nyugalom, amikor energiám is van a történéseket kerek egész mondatokban megfogalmazni.

Nos hát hol is kezdjem? Mondjuk itt: majd' két hete eljött a várva várt pillanat, amikor is Kedvesemnek lejárt a felmondási ideje és "szabad emberré" vált, legalábbis ami az összeköltözést illeti. Na nem kell megijedni, nem ugrottunk előre pár hetet az ügyintézés tér-idő kontinuumában, nincs még meg a lakás. Először úgy volt, hogy egy barátom lakásába megyünk albérletbe, aki jelenleg külföldön dolgozik pár hónapig. Meg is egyeztünk egy jelképes összegben, ami még belefért volna a költségvetésbe, de aztán Nagynéném felajánlotta, hogy költözzünk hozzá, úgyis ott van egyedül a nagy házban, ami még a nagyszüleimé volt. Ráadásul egy fillért sem hajlandó elfogadni hozzájárulásként - hát lehet ilyen ajánlatot kihagyni? Igaz, a ház Érden van, ahonnan a bejárás egy kicsit körülményesebb, meg a távolság sem ugyanaz, de azért bőven kárpótol a kertvárosi környezet mindezért. Főleg, hogy a párom is ehhez van szokva és könnyebb neki is így, hogy nem a belvárosi tömegbe kellett beköltöznie.

Nagyon élvezzük az együtt-élősdit, jó érzés minden reggel úgy ébredni, hogy ott van a másik, és ugyanígy feküdni minden áldott este. Közben zajlik az élet is, szinte alig van olyan nap, hogy ne lenne valami program. A Húsvét eléggé pörgősre sikeredett, a 3 napból nagyjából volt fél napom, amit úgy-ahogy pihenésre tudtunk fordítani. A többi idő elment főzőcskézésre, meg egyéb háztartási munkákra. Kedden Pusiéknál voltunk, ahol Évi vacsora-műremekével voltunk megtisztelve. Ahhoz képest, hogy nem akartam nagyon teleenni a hasam, mert olyankor rosszul alszom, sikerült úgy bezabálni, hogy majd kipukkadtam. Na jó, nem volt nehéz, mert olyan isteni finom és laktató volt minden, hogy azt elmondani nem lehet. Levezetésként egy kis Wii-zés volt a program, de mondanom sem kell, hogy esélyem sem volt nyerni semmiben a fent említett körülmények miatt. (Na nem mintha amúgy akkora sztár volnék...)

Lakás ügyben is van előrehaladás, március 30-án aláírtuk a szerződésmódosítást az eladóval és április 1-én beadtam a hitelkérelmet az új bankhoz - szerencsére nem vették tréfára ;) -, úgyhogy beindultak a malomkerekek. Tegnap már kint is volt az értékbecslő, és ha minden igaz, mára már el is juttatta a bankhoz az eredményt - igaz, ezt én sajnos még nem tudhatom meg, de minden okom meg van a bizakodásra, elég normálisnak tűnt. Rákérdeztem az ügymenetre, hogy mi hogyan történik ilyenkor, ő pedig tisztességgel elmagyarázta, hogy mi alapján és hogyan döntenek. Finoman jeleztem is felé, hogy fontos lenne, hogy a lakás becsült értéke nem menne a vételár alá, mert épp hogy csak össze tudtuk szedni a 40% önerőt, ami az euró alapú hitelhez kell, úgyhogy jó lenne megkapni a teljes hitelösszeget. Teljesen korrektül fogadta, úgyhogy ezen remélhetőleg nem fog bukni a dolog.

Baseball

Nagyon szeretem a baseball-t. Sokak szerint unalmas sport, de szerintem csak azért, mert nem ismerik a játékszabályokat, így nem veszik észre azokat a dolgokat, amitől igazán izgalmas ez a játék. Én még középiskolában ismerkedtem meg vele, amerikai tanáraink jóvoltából. Igaz, mi csak softball-t játszottunk, ami egy könnyített változat, de attól még nagyon izgalmas volt. És hogy mi most ennek az aktualitása? Tegnap sikerült valamelyik csatornán rátalálnom végre egy kis közvetítésre és nagyon megörültem neki, szerzett egy kellemes másfél órát. És ma megint van!!! :)

Lakás ügyben megint csak csúszás van, most az eladóra várunk, hogy visszajelezzen megint a bankja és ismét egyeztessen az ügyvédjével... Már nem merek semmilyen becslést sem tenni, hogy mikorra fog mi történni. Már csak babonából sem. Eddig bármit mondtam, írtam, reméltem, az sosem jött össze. Az elmúlt időkben már annyira rágörcsöltem erre a témára, hogy összejöjjön végre, hogy már szinte őrjöngtem, ha bármi közbejött. Eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy ilyenkor, amikor ennyire akaratosan küzdök valamiért, sosem szokta "megadni" az élet. Csak amikor már szinte lemondok róla. Úgyhogy most relax, hagyom hogy folyjanak a maguk útján a dolgok és tudatosan pozitívan állok hozzá és 100%-ig bízom benne, hogy össze fog jönni, ahelyett, hogy aggódnék még idegeskednék.