Váratlan fordulat

Ismét kisebb kihagyás után jelentkezem. Egyrészről nem akartam elcsépelt közhelyekkel tarkítani a blogom az új év és a járulékos események kapcsán, másrészt egyéb területeken még nem értek meg a dolgok arra, hogy testet öltsenek egy bejegyzésben. Ezidáig. Életem váratlan fordulatot vett, régen vágyott álmok váltak/válnak valóra az elmúlt/elkövetkezendő napokban: egyrészt, úgy néz ki társra találtam végre, másrészt, ha minden jól megy, és az égiek és az oldalamon állnak, hamarosan boldog (ámde kicsit eladósodott) lakástulajdonos leszek.

Mondhatni, mindkét dolog a merő véletlennek köszönhető, de mivel abban nem hiszek, azt kell mondjam, már-már sorsszerűen történtek. Az én kis páromat a céges karácsonyi bulin ismertem meg (bár akkor még azt hittem, foglalt, de szerencsére gyorsan kiderült, hogy nem), és némi beszélgetés során nagyon hamar egymásra találtunk. Egyetlen nehézség van, történetesen az, hogy az ország másik végén lakik a Drágám, de majd ezt is leküzdjük valahogy - higgyétek el, rendkívül ügyesek és találékonyak vagyunk ezen a téren! ;-) Persze vannak dolgok, amiket annyira nem könnyű ilyen távolságból áthidalni... Addig is rengeteget beszélünk, nyíltan, kötetlenül, bármiről és már nagyon várjuk az újabb találkozást, ami, ha semmi nem jön közbe - már pedig nem fogjuk hagyni hogy közbejöjjön -, a jövő hét utáni hétvégén esedékes.

A lakás szintén igen hirtelen jött: múlt vasárnap, csak úgy merő hóbortból felnéztem egy ingatlanközvetítő cég honlapjára, hogy mik mennek mostanában. Szinte egyből találtam is egy lakást, pont olyat, amilyet szeretnék, pont olyan helyen, ahol szerettem volna, pont annyiért, amennyiért még meg is tudnám venni. Egyből kerestem egy banki kalkulátort csak úgy a miheztartás végett, és némi durva számolgatás meg egy kis családi konzultáció után (honnan, mennyit, hogyan, stb.) kis is jött, hogy működhet a dolog. Kedden felhívtam az ingatlan-közvetítőt, még aznap este megnéztük a lakást édesanyámmal. Nem volt kérdés, ezt meg kell venni - ennyiért meg főleg. Másnapra egyeztettem is időpontot az ingatlan-közvetítő cég hiteltanácsadójával. Osztottunk szoroztunk, immár konkrétabb számokkal, az eredmény több, mint biztató: ez menni fog. Telefon a közvetítőnek, megy a dolog, beszéljen a tulajjal, ilyen-olyan apróság lenne, de alapvetően megvennénk a lakást. Ma (szombaton) találkoztunk is, megegyeztünk a konkrét feltételekről, úgyhogy irány előre!

Bár a kilátások egész jók - persze elkiabálni nem akarom - azért még némi ügyintézés azért hátra van. Na jó, nem is kevés: hétfőn megyünk szerződést kötni az ügyvédhez, aztán irány a bank a hitelkérelemmel, plusz még egy kis munkáltatói támogatás ügyintézése, és ha mindez meg van, akkor már csak a hivatalok, közművek vannak hátra. Az elkövetkezendő hetekben unatkozni nem fogok, az biztos! De mindezek ellenére rendkívül boldog vagyok, hogy végre beértek a dolgok, és elindultak a maguk útján. Jó ideje éreztem már úgy, hogy egy helyben toporgok, és kis hajóm nem halad érdemben előre az Élet Tengerén. Most végre összejöttek az események, és ha nem is lesz egyszerű, legalább elindultunk és haladunk! Kérlek, szurkoljatok nekem! :)