Ma akartam írni egy jó hangulatú bejegyzést. Szombaton Yugo-buliban voltunk, egy frenetikusan jó koncerten. A szerb KAL zenekar játszott, igazi balkáni banzájt csináltak a Merlinben. Aki volt már ilyenen, tudja miről beszélek. Előtte már kellően megalapoztuk a bulit, jófajta pálinkával és vidám beszélgetéssel. A koncerten pedig hatalmasat táncoltunk, önfeledten, átélve az életörömöt, amit ezek a srácok instrumentumaik segítségével a zenéjükön keresztül nyújtottak a Nagyérdeműnek.
Erről akartam volna részletesebben írni, de sajnos kaptam egy telefont, ami nagyon lelombozott. Azóta csak az jár a fejemben, hogy miért pont azok az emberek bántanak mindig, akikben a legjobban megbízom, akikre a leginkább számítok. Talán bennem van a hiba: túl naiv vagyok, túl közel engedek magamhoz másokat. De én, ha valakit szeretek, ha valakiben megbízom, ha valaki fontos nekem, legyen szó bárkiről, nem tudom kicsit közel engedni magamhoz, nem tudok óvatoskodó lenni. Vagy igen, vagy nem: köztes megoldás nincs.
Biztos vagyok benne, hogy én is okoztam már így csalódást másnak, és azon vagyok, hogy ez ne forduljon elő újra. Sokat tanultam ezekből az esetekből, mert kevés szarabb érzés van, mint amikor látod olyasvalaki arcán a fájdalmat, akinek számítasz és aki számít neked. Csak hát az ember, mint olyan, gyarló - de ettől még szerethető. Ez kevés vigasz abban a pillanatban, amikor téged ér a pofon. Nehéz ilyenkor felülemelkedni a sérelmen, nehéz legyőzni a büszkeséged, nehéz nem ellökni magadtól a másikat, vagy csak egyszerűen megsértődni és magára hagyni őt, hanem szelíden azt mondani neki, hogy "szeretlek, akkor is ha hibázol, de ezt, kérlek, ne csináld még egyszer, mert fáj!" De azt hiszem, nem az az erős ember, aki ilyenkor nagyobbat tud visszaütni, hanem az, aki oda tudja tartani a másik orcáját is.
Hiszem, hogy ezt kell tenni. Nem szabad indulatból, elhamarkodottan olyat tenni, vagy mondani, amit az ember nem gondol komolyan, amit csak a pillanat hevében tenne vagy mondana és később biztosan megbánná. Hiszem, hogy meg kell találni az erőt magunkban, és hiszem azt is hogy minden emberben ott van ez az erő. Hiszem, hogy ez is földi utazásunk tanulási folyamatának része, csak piszkosul nehéz lecke, amihez nem adtak jegyzetet, olyasvalami amit az ember csak a saját bőrén tud megtanulni, nem kis tanulópénz árán. Ha ötöst nem is kaptam, legalább sikerült ma nem megbuknom - legalább ez valamelyest pozitív.
Ponyva készítés
-
Autó, kamion, sátor, hajó ponyva készítés,
varrás, javítás, ponyvakészítés.
Téli hajótakaró ponyva és teraszbeépítés
EURÓPA PONYVA KFT
NON STOP
06 70 ...
6 éve
Bejegyzések
Ismerős helyzet - bár tudom, nem vígasztal, hogy nem vagy egyedül az ilyen tapasztalatokkal.
VálaszTörlésAzt hiszem, nincs olyan, hogy valakit kicsit szeret az ember, másvalakit meg nagyon. A szeretet az szeretet, és természetes, hogy közel engedi az ember magához azokat, akiket szeret. Kit, ha nem őket?
Emlékszel, mit mondott a róka a kis hercegnek? "Aki hagyja, hogy megszelidítsék, a sírás kockázatát is vállalja vele."
Szerintem nem "pont azok" az emberek bántanak meg, akikben a legjobban megbízunk, hanem ők vannak abban a helyzetben, hogy megbánthatnak. Mert közel vannak, mert szeretjük őket, mert érzékenyebben reagáljuk le, bármit is tesznek.
Valaki, aki közömbös, felbosszanthat, megsérthet, beletaposhat a büszkeségünkbe, stb., stb., de fájdalmat okozni nem tud, mert nincs annyira közel.
Az viszont nagyon jó érzés, ha két ember közel van egymáshoz, még ha néha fáj is ez-az. A szeretet fontos, és ha igazi, akkor egy kis fájdalom belefér, hiszen úgyis helyrezökken minden :-)
ejjj vazzze, mikor elkezdtem olvasni, mondom fa@a, Levi bulizni ment :P aztán tessék...
VálaszTörlésvan egy gondolatom a titokzatos telefonálóról de ezt majd személyesen.
besides, irjál a buliról! milyen volt? honnan jött? csak bámulok a hatalmas táncon, mi a manóó:)
amugy meg egyetértek Andival, mások nem tudnak megbántani rendesen mert azt le@arja az ember.. sorry a vulgaritásért de itt asszem találó ;)
de vissza a bulihoz.. hajrá! csakigy tovább! ;)
Köszönöm, hogy velem vagytok a nehéz pillanatokban, és tudok ebből erőt meríteni! Eszembe jut Máté Péter ide vonatkozó száma... :')
VálaszTörlésMára már kicsit enyhült a dolog, de azért még nem az igazi. És igen, ahogy írjátok, aki nem fontos, azt az ember könnyeben veszi, aki meg fontos, arra érzékenyebbek vagyunk. Na mindegy, egyszer minden seb begyógyul! :)
@Andi: külön köszönöm az idézetet! :)
@Pepe: fogok mesélni a buliról is, ha más nem személyesen! :)
Levi, majd lecsillapodnak a kedélyek és meg tudjátok beszélni. Tudom, hogy egy őszinte, baráti megbeszélés minden helyzetet rendbe tud rakni. Még az is lehet, hogy kiderül, mindössze félreértés volt az egész, bármit is mondott a másik fél, nem úgy gondolta, nem bántani akart :-)
VálaszTörlésJelentem alássan, sikerült lerendeznünk a dolgot, és újra nagy az öröm és a boldogság. Remélem, ezzel ezt a témát végleg le is zártuk. :)
VálaszTörlésNa. :-)
VálaszTörlés