Egy békés karácsony

Idén igazán békésen telt a karácsony. 24-én anyámmal, nagynénémmel és unokanővéremmel igen hatékony kis csapatot alkotva nagyszerűen végeztük el az előkészületi munkákat: sütés-főzés-fadíszítés, és ami ilyenkor szokásos. Semmi vita, semmi hangos szó, semmi feszültség! Mindig jutott mindenkire valami feladat, nem kellett senkit külön instruálni, kedélyesen, ámde haladósan végeztük a dolgainkat. Kora estére kész is volt minden, már csak unokabátyámat és a feleségét vártuk.

Az ünnepi vacsi és az ajándékbontás is remekül sikerült, mindenki nagyon meglepődött és még annál is jobban örült. Karácsony napját és másnapját is hasonló nyugalomban töltöttük: ettünk, ittunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, olvasgattunk, és megnéztünk néhány jó kis filmet. Remélem, mindenkinek hasonlóan családias és meghitt ünnepben volt része.

Visszaszámlálás indul

Végre hivatalosan is bejelentették: a Mester visszatér! Ki másról lenne szó, mint Michael Schumacherről, aki 3 év kihagyás után végre visszatér a Forma1-be. Tudom, sokak nem szeretik, sokan egyenesen utálják, de ez engem cseppet sem érdekel. Nagyon kíváncsi vagyok, mit alkot az öreg, hisz azért valljuk be, nem keveset változott a Forma1 azóta, hogy ő kilépett. Új autók, új szabályok, új pályák. Slick gumik vannak, tankolás nincs... Mindazonáltal hiszem azt, hogy ő nem véletlenül lett hétszeres világbajnok (és ezzel egyben csúcstartó is), Isten adta tehetsége van nem csak a vezetéshez, hanem ahhoz is, hogy a szerelőinek, a mérnökeinek átadja azt, amit az autón érez, tapasztal. És azt se feledjük, hogy ezekből a címekből jó párat Ross Brawnnal karöltve szerzett meg, akivel most ismét együtt fog dolgozni. Úgyhogy visszaszámlálás indul, start 2010 márcus 14-én. (Már csak azt a közel 3 hónapot kell kibírnom valahogy...) Hajrá Schumi!!!

AVATAR

Tegnap elérkezett a várva várt nap: megnéztük az AVATAR-t. Már a nekikészülés sem volt egyszerű történet: az előzetesek alapján már jó előre X-eltem ki a napokat a képzeletbeli kis naptáramban. Aztán, a bemutatóhoz közeledve egyre több ismerőssel való beszélgetésben merült fel, hogy ki mikor megy. Pont egy ilyen beszélgetés alkalmával tudtam meg, hogy az általunk elsőként megjelölt vasárnapra már az azt megelőző hét csütörtökén alig lehetett jegyet rendelni. Gyorsan egyeztettem is a többiekkel és nagy nehezen sikerült helyet szerezni a hétfői 22:15-ös időpontra, de persze már oda is csak kompromisszumokkal: 6. sor, kicsit szélen.

Hogy el ne rontsam senki élményét, aki még nem látta, nem lövök le semmilyen poént. Azt azért el kell mondanom, hogy szerintem a film igen csak hozta a nagy beharangozó által támasztott elvárásokat, időnként még túl is szárnyalva őket. Természetesen a nagyszerű élményhez hozzátartozott az IMAX 3D által hozzáadott plusz - amikor úgy érzi az ember, hogy ő maga is ott ül a repülőgépben a többiek mellett a sorban, vagy a feje felett lépdel a lépegető robot. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

"Hajsza"

Az elmúlt pár hónap egyébként is feszített tempóját megkoronázandó, az elmúlt napok meglehetős rohanásban teltek számomra - és ennek még semmi köze nem volt a karácsonyi bevásárláshoz. Meg is kaptam (teljesen jogosan), hogy már bejegyzést sem írok - már megint...

Ahhoz képest, hogy "hatnapos" hét volt, és csak egy szem vasárnap állt rendelkezésre a szokásoson felüli dolgok elintézésére, kiemelkedően jól sikerült ez a nap. Na jó, a hét elején volt egy kétnapos pihenőm, de aztán hajtás-pörgés volt: meló, céges karácsonyi buli, meló, baráti vacsi, meló, baráti szülinapozás - átlag 6 óra alvás 3 nap alatt, úgy, hogy volt benne egy 10 órás is. Szóval ezek után vágtam én neki a mai programnak, ami első belegondolásra kamikaze tervnek tűnt: autóval közlekedni és vásárolni a teljesen behavazott városban, Aranyvasárnap, legalább három helyet érintve, amik nincsenek közel egymáshoz.

Úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó stresszelni a dolgon, lesz, ahogy lesz. És ez be is jött! A városban a körülményekhez képest egész jól lehetett közlekedni - lehet hogy a sok hó ezúttal szerencsére elriasztotta a kicsit bizonytalanabbakat -, a boltokban, ahol jártam, sem volt akkora iszonytató tömeg, és sikerült mindent megvennem, amit terveztem mára (hagyjuk meg a meglepetés erejét az érintetteknek), de persze még így is maradt hátra vásárolni való a jövő hétre. A legjobb az egészben, hogy mindehhez képest egészen pihentetőnek találtam a mai napot, sikerült feltölteni a kis akkumulátoromat arra maradék 3 munkanapra, na meg a további időszakos munkálatokra.