"A Hard Week's Night"

A világ talán legismertebb zenekarától, a Beatles-től kölcsönöztem e bejegyzés címét. Mint bizonyára sokan észrevettétek, sosem beszéltem munkáról a blogomban. Ezen továbbra sem kívánok változtatni, de ezúttal egy kis kivételt kell tennem a történet érthetősége érdekében. A múlt héten új munkakört kaptam a munkahelyemen. Az eddiginél jóval komplexebb folyamatok határozzák meg a mindennapi munkámat, és nagyon sokat kell tanulnom. Az elmúlt két hétben jó későig voltam bent szinte minden nap, jóformán nem is nagyon jutott időm másra. Persze a munka melletti nyelvtanfolyam még rátett minderre egy lapáttal. Mindazonáltal, panaszra nincs okom, élvezem amit csinálok, rengeteg új dologgal ismerkedem meg, és a korábban megszerzett tudásomat is kamatoztatni tudom.

De hogy hogy jön mindez ide? A hosszú és fárasztó hét után erős késztetést éreztem, hogy az egészet egy jó sörrel leöblítsem. Szerencsére Pusi barátomék sem voltak restek, nem kellett őket külön győzködni, egyből kaptak az alkalmon. Az estéből egy kiváló, hosszúra nyúló és mély beszélgetés lett, amire már régen szükségem volt. Sok minden szóba került, de mivel ezek nagyrészt magánjellegű dolgok, ezért leplezze ezeket jótékony homály. Ami viszont nagyon fontos, hogy e beszélgetés során mondtam ki talán először azt (ami egyébként valamilyen szinten már rég megfogalmazódott bennem), hogy az ilyen típusú beszélgetések számomra milyen fontosak, és mennyire részét képezik azon kevés dolognak, amiből erőt tudok meríteni, amivel feltöltekezem.

Ez különösen fontos dolog a mostani kemény hétköznapok tengerében, amik nagyon is igénybe veszik az embert. Egy jó beszélgetés, az őszinte szavak, melyek nem bántanak, de segítenek előrébb lépni a problémákban, nem érnek fel semmi mással. Ahogy Pusi mondta - megpróbálom hűen visszaadni -, ha őszintén beszélünk egymással, és elmondjuk a véleményünk (ami adott esetben nem feltétlenül egyezik), azzal mindketten többek leszünk. Ehhez én csak annyit tettem hozzá, hogy ha nem tudnánk így elmondani ezeket a dolgokat, akkor nem is ülnénk ott, és talán közünk sem lenne egymáshoz. Szerencsére ott ültünk és elmondtuk, és nagyban egyetértettünk abban, hogy erről szól a barátság.

Eltűnés, megkerülés

Ahogy annak már Andi is hangot adott az előző bejegyzésemhez fűzött hozzászólásában, kicsit eltűntem, legalábbis azok számára, akik elsősorban itt kaptak hírt rólam. Nincs ezen mit szépíteni, ez sajnos így van. Mióta hazajöttem Németországból, sokkal több időt tudok tölteni a szeretteimmel, barátaimmal, így egyrészt kevesebbet ülök a gép előtt, másrészt, mivel az élményeim nagy részét barátaim társaságában szerzem, ezért nem volt akkora a késztetés, hogy le is írjam őket. Belátom, ez nem volt szép dolog tőlem, hisz vannak, akikkel továbbra sincs személyes kapcsolat, vagy legalábbis nem olyan gyakori, mint azt adott esetben szeretnénk. Következzék hát az újabb bejegyzés, amit bizonyára már sokan vártatok, most végre nem hiába. Ja, és ezúton is köszönöm a kitartást, és külön köszönöm Andinak, hogy nem hagyott eltűnni! :)

Mostanában az építőiparban tevékenykedek szabadidőmben. Mielőtt bárki azt hinné, feketén dolgozok valami építkezésen, szeretném eloszlatni az aggodalmakat. Mindössze annyiról van szó, hogy ismeretségi körömben két emberke is szert tett egy új otthonra, és ezek felújításában volt szerencsém segédkezni egy kicsit. Bontottam tetőt, falat, fürdőszobát, segítettem csempét rakni, tapétázni, karnist fúrni, bútort összeszerelni meg hasonló izgalmas dolgokat csinálni. Ez több oldalról is rendkívül élvezetes volt számomra: egyrészt jó társaságban, vidáman ment a munka, másrészt rengeteg hasznos dolgot tanultam, amiket reményeim szerint kamatoztatni is fogok tudni, amikor majd én is odajutok, hogy a saját kis fészkemet megrakom, harmadrészt, mivel még mindig nem sikerült visszakeverednem edzeni, jót tett egy kis fizikai munka az állandó ülés mellett.

Ezen kívül még voltam párszor moziban, pókereztünk nagyokat (a legutolsó pont tegnap volt Sanyáéknál, ami nagyon jól sikerült), volt egy kis pancsolás fürdőben, legurult egy-két sör baráti beszélgetés közben, kerültek elő rég nem látott emberek, szóval zajlott az élet, ahogy azt neki tennie kell. Ezen kívül még a nemét-tanulás tölti ki az időm egy részét, mert hogy beiratkoztam egy kis tanfolyamra, hogy a kint felszedett tudás ne vesszen kárba, sőt, csiszolódjon tovább, mert azért a nyelvtanon van mit letisztázni még, és a szókincsnek sem árt soha a fejlődés. Nos, dióhéjban ennyi történt, mióta nem jelentkeztem. Igyekszem a jövőben nem elhanyagolni Titeket, kedves olvasóim, és gyakrabban jelentkezni. Addig is mindenkinek minden szépet és jót kívánok!