Ismét hétvége

Nem alaptalanul ért a kritika a minap, hogy nem kapkodom el a blogírogatást. Tény, hogy az elmúlt napokban sajnos nem született bejegyzés. Az igazat megvallva, kicsit be voltam havazva. A napi rutinon felül, itt volt még pár kollégám a héten egy tanfolyamon, ezért az estéimet többnyire velük töltöttem. Igyekeztem megismertetni velük pár német kollégát, illetve Erlangen egy-két "ékességét", már ami a vendéglátást meg az itteni sörkultúrát illeti. Azért remélem, ők is élvezték, nekik is jobb volt így, hogy nem a hotelszoba négy falát kellett nézniük. Na nem mintha annyira elveszett emberek lennének, feltalálják ők magukat ha kell, csak így talán legalább volt valami új is a nap alatt. Bár, mint kiderült, egyikük hat és fél évet élt itt korábban, szóval inkább ő tudott volna újat mutatni nekem.

Meglepő módon, egész jól bírtam a "túlórázást". Ahhoz képest, hogy mindig később értem haza és kevesebbet aludtam a megszokottnál, szinte kicsattantam az energiától egész héten. (Na jó, péntekre már kellően elfáradtam, és kivételesen nem pattantak ki a szemeim negyed nyolckor ma reggel, mint ahogy egyébként szoktak, ha hétvége van.) Gondolkoztam is, mi az ami ennyire felpörget. Az biztos, hogy a tavasz első jelei határozottan feltöltenek - élvezet a reggeli séta befelé a munkába, ahogy hallom a madarak csicsergését, ahogy arcomat süti a nap, ahogy látom az első pár szál zöldet a parkokban, a tereken... Biztos vagyok abban is, hogy felüdített a munkatársak társasága is. Jó volt kicsit huzamosabban ismerős arcokkal lenni, magyarul beszélgetni, mókázni, nevetgélni, stb. És talán az is, hogy amint észrevettem, újabban rákattanok egy-egy számra, és napokig hallgatom újra meg újra, szinte belém ivódik - tisztára mint kamaszkoromban.

A hétvégére megint pihenést terveztem, de azért némi kis házimunka (bevásárlás, mosás, főzés) is esedékes. Viszont csábít a gondolat, hogy délután kiülök a Schloßgartenbe (az egy nagyobb park itt az egyetemi városrész közepén) egy padra a könyvemmel, és ott fogok olvasgatni a jó levegőn, élvezve a napsütést, hallgatva a madárkórust és friss, tavaszi levegőt szívva, nem pedig a szobámban kuksolva. Mondjuk nincs túl meleg, mindössze 4-5 °C, de majd jól felöltözöm, aztán meglátjuk meddig bírom.