Az új hátas

Volt egy vágyam, amit már szinte az első napoktól dédelgettem, mióta kint vagyok: venni egy biciklit. Már két hónapja kinéztem egyet magamnak, ami elég jó áron volt, bár nem volt minden pont olyan rajta, amilyennek szerettem volna. Legnagyobb bánatomra, három hete elfogyott a boltból. Mikor tegnap vásárolni voltunk Danival, megláttam egy másik fajtát, még olcsóbban - pont ilyenre vágytam. Úgy álltam ott, mint egy kisgyerek, azon tanakodva, megvegyem-e vagy sem, megengedhetem-e magamnak, mire Dani csak annyit mondott: "Levente, ne szarakodj, vedd meg!". Azt hiszem csak ennyi kellett, úgyhogy megvettem, meg hozzá egyből egy-két kiegészítőt is, mint pumpa, lánc, fényvisszaverős nadrágszár-összefogó tépőzár, és hasonlók. Na de, hogy ne feszítsem túl a húrt, íme:


Ebéd után, némi szerelgetést követően - mármint csavarok meghúzása, ülés beállítása, váltó és fékek ellenőrzése, stb... - egyből ki is próbáltam. Meg kell mondjam, fantasztikus élmény volt: gyermekkorom jutott eszembe, amikor keresztbe-kasul bejártuk az unokatesómmal Érdet nyaranta bringával (akkor még nem volt számítógép)! Most nem száguldoztam úgy, mint anno, csak suhantam lazán, de így is kb. öt perc alatt megtettem a munkába vezető utat, ami gyalog, kényelmes tempóban negyed óra. Már alig várom, hogy "élesben" is menjek vele, hajt a kíváncsiság, hogy milyen érzés rendszeresen bringázni munkába. Nem mellesleg remélem, hogy ez a kis tesztmozgás némi felesleg ledolgozásában is segít majd. Az egyetlen üröm az volt az örömben, hogy a szereléssel meg a próbaúttal eltelt a délutánnak az a része, amikor még eléggé süt a nap egy parkbanülős olvasgatáshoz, így az most kimaradt. Ma viszont már felhősebb az ég, bár időnként előbukkan a nap, de azt hiszem ez még kevés ahhoz, hogy a szabadban üldögéljen az ember.

Cserébe, ma nyitva vannak az üzletek, ami itt egy évben csak háromszor vagy négyszer fordul elő, egyébként csak néhány vendéglátós nyit ki vasárnapra. Most viszont a tavaszi vásár (vagy mi) van, szóval ez az egyik kivétel. Bár ezt is egy kicsit furán csinálják: 13-18 óráig vannak nyitva. Állítólag azért, hogy reggel még mindenki el tudjon menni templomba, utána még otthon meg tudjon ebédelni. Szerény véleményem szerint amúgy nem hülyeség, hogy egyébként nincs nyitva semmi vasárnap! Egyet tudok vele érteni, hogy a vasárnap a pihenés, a családdal töltött érdemi idő, az elmélyülés (egyfajta "szellemi rendrakás"), illetve a felfrissülés napja legyen - visszatekintés a hétre, kiszakadás a hétköznapokból. Nem véletlenül van külön szó a hétköznapra és a hétvégére: nem ilyenkor kell a mindennapos dolgokat intézni. Persze egy-egy ilyen kivételes alkalom, mint ez a mostani belefér, illetve éppen elég is 3-4 egy évben.