Bolond április

Na de ilyenkor!? Még egy hét van a márciusból! (Nekem legalábbis azt mondták...)
Vagy globális felmelegedés? Vagy pont, hogy -lehűlés? El Niño? Vagy mi?!?

Amikor kinéztem reggel a a szobám ablakán, egy pár aprócska felhőt leszámítva kristály tiszta kék ég volt. Igaz, szél is volt hozzá. Mire lezuhanyoztam, felöltöztem és leértem az utcára, már teljesen felhős volt. Épp hogy leszálltam a bicikliről a melóhelynél (mintegy 5 perccel azután, hogy otthonról elindultam), apró szemű jeges izé csapott az arcomba. A kettő és fél perces út alatt, amit az asztalomig megtettem a kaputól, kisütött a nap. Aztán ezt játszotta előről egész nap...

Mint az egyik részeg anno a Kultiban, aki annyira beabszintozott, hogy kiesett neki röpke 12 óra - csak közben berúgott egy üvegajtót, aminek aztán az egyik szilánkjára egy óvatlan mozdulattal (a következő rúgási kísérlettel) szépen karóba húzta magát a saját combjánál fogva, majd ezek után még megtámadta Dani barátomat (meg aztán a kiérkező mentőst is, a rendőrnőről nem is beszélve) és mindeközben nagyjából egy percenként váltogatta az alábbi... hmmm, hogy is mondjam... (tudat)állapotokat: qrvaanyázás-fenyegetőzés torkaszakadtából; sírás-zokogás, bocsánatkérés, teljes megszégyenülés; könyörgés-fogadkozás, hogy jó lesz, csak hadd menjen haza; elájulás (szó szerint).

Szóval az idő ma tombolt... Nem kicsit, nagyon. Lehet hogy ő is beabszintozott? Ez sok mindent megmagyarázna. Még azt is, ami nálam betette az ajtót: verőfényes napsütésből 10 másodperc alatt - nem viccelek! - váltott hózáporrá és majdnem hogy éjszakai sötétséggé. Aztán persze öt perc alatt ez is továbbállt. Szerencsére estére, mire végeztem a melóval, csendes havas esővé fogyatkozott a dühe, amiben szinte megváltás volt hazatekerni a fentiekhez képest.