Jitti

Mostanra már biztos a könyökötökön jön ki a lakás-bank-téma (ahogy nekem is), úgyhogy jöjjön most végre valami más. Mostanában tele van minden közösségi oldalakkal meg szolgáltatásokkal, szinte már a csapból is ez folyik. Lehet már fészbúkozni meg twitterezni telcsiről, meg fotókat posztolni GeoTagginggel, megmit tudom én még mi mindent. Nincs ezzel semmi baj, ez most a nagy dolog, mindig is voltak ilyenek és lesznek is.

Amit viszont nem gondoltam volna, hogy ennek a közösségiskedésnek tényleg lehet olyan hozománya, ami valóban hasznos is, azon felül, hogy persze szórakoztató. A minap olvastam egy cikket az interneten, ami egy olyan közösségi alkalmazásról szól, amit a GPS-es navigációra alkalmas okostelefonokra (egyelőre csak iPhone-ra és Windows Mobile alapúakra) lehet telepíteni és navigálás közben továbbítja a pozíció-adatokat egy központi helyre (persze teljesen anonim módon). Ezután ezeket ott összesítik (mármint a sok-sok felhasználóét) és ebből kirajzolódik, hogy hol van dugó - persze ehhez megfelelő számú felhasználó kell, de mivel az alkalmazás teljesen ingyenes, ezért szerintem igen hamar meg lesz a "kritikus tömeg". Ez lenne hát a Jitti.

Persze némi ára azért van a dolognak, mégpedig az, hogy folyamatos adatkapcsolatra van szükség az információ továbbításához, ami azért pénzbe kerül. Akinek viszont okostelcsije van, az általában már rendelkezik valamilyen mobilnetes előfizetéssel is, és állítólag még a napi szintű használat sem merít le egy hónap során egy 100 MB-os limitet. (Azt hiszem ennél kisebb csomag nem is nagyon kapható.)

Mielőtt azt hinnétek, hogy ez itt most a reklám helye, vagy hogy üzleti érdekem fűződik hozzá, hogy ez a szolgáltatás sikeres legyen, szeretném kijelenteni, hogy NEM - egyszerűen megragadott az ötlet egyszerűsége és hasznossága. Nem tudom ki mennyire van benne a témában, de aki hallott már a TMC-ről (aki nem, annak: Traffic Message Channel), és nagyjából tisztában van a helyzettel, az tudja, hogy egyrészt újabb kütyü kell hozzá (ha csak nincs beépítve már a GPS vevő-be, de a legtöbbe még nincs), másrészt Budapesten ez például még gyakorlatilag használhatatlan, hiába kezdték meg kiépíteni a rendszert több mint egy éve. És szerintem azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy dugóban ülni senki nem szeret.


Ez meg itt van, nagyon közösségi, gyakorlatilag valós idejű infót ad, és kvázi ingyen van. Bevallom férfiasan, ki is próbáltam ma reggel. Persze nem vártam tőle nagy dolgot, hogy majd megmondja a tutti útvonalat (olyat amúgy nem is tud, vezetni továbbra is a sofőrnek kell), inkább csak magam szórakoztatására tettem. Sejtésem nagyjából be is igazolódott: vagy túl korán volt még, vagy túl kevés még a felhasználó (vagy a kettő tetszőleges kombinációja), de egyelőre nem túl sok infó volt még az utakról: lassabb haladás az M1-M7 bevezetőn, M3 bevezető és az M0-ás az M2-es és az M3-as között egész jól járható.

Azóta kicsit többen útnak indultak és 9-kor már szépen rajzolódnak ki az elkerülendő részek. A térkép így távoli nézetből kicsit kezdetleges, az aktuális helyzet frissítése sem túl gyakori, nagyjából 2-3 percenként vettem észre rajta minimális változást, de alap infónak jó. Remélem, kicsit dolgoznak még majd rajta, és hogy gyorsan fog nőni a felhasználók száma, és akkor tényleg hasznos kis program lesz ez. Arra például szerintem kiválóan alkalmas lesz majd, hogy amikor az ember mondjuk Dél-Budáról akar majd eljutni Rákospalotára, akkor egy-két percet rászán induláskor, hogy megnézze, merre van a legnagyobb dugó, és kikerülje azt. Addig meg marad a fülelés a hírek végén, hátha mondanak valamit az utakról a rádióban, meg a jól bevált szökőútvonalak próba-szerencse alapon történő használata...

1 hónap

Sajnos eljött ez is. Majdnem egy hónapja nem írtam egy árva sort sem. Nem szép tőlem, tudom. Mióta Marával leköltöztünk Érdre, nem nagyon ülök a gép elé otthon, mert mindig akad valami tennivaló, egyébként pedig igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Munkából meg nem nagyon írogatnék blogbejegyzést... Na de most végre szakítottam erre is időt, úgyhogy egy jöjjön egy kis áttekintés, hogy mi is történt mostanában (a teljesség igénye nélkül).

Hétköznapokon nincs semmi extra: meló, bevásárlás, egy kis házimunka, beszélgetés, hogy kivel mi történt aznap, stb, úgyhogy ugranék is a hétvégékre, ott egy kicsit több volt a történés. Két hete Kővágóörsön voltunk, a már tradicionális "György-Béla-napi szezonnyitó buli" alkalmából. (Tudom, hogy elébb van Béla nap, de mivel édesapám György, bennem már csak így maradt meg.) Sütögetés, evés-ivás, jó levegő volt a fő program, aprócska kitérővel a tapolcai ambulanciára egy kellemetlen kis baleset miatt. (Fahasogatás közben történt egy kis ujjbegy-trimmelés - megúsztuk 3 öltéssel, azóta szépen gyógyul a sérült.) Múlt hétvégén Mara húgát, Ágit ballagtattuk Nyíregyházán, aztán volt egy kis családi összejövetel náluk. Ezen a héten meg drukkolunk neki nagyon, hogy jól sikerüljön az érettségi.

Végszónak egy kis lakás-ügyi helyzetjelentés: lassan de bizonytalanul csordogál előre az ügy, minden nap az az ígéret, hogy most már tényleg megszületik a döntés, mehetünk aláírni, aztán jön a lóvé. Azóta voltam már az Okmányirodában új személyt csináltatni, beadtam újabb papírokat, mert még kértek, most meg várom a telefont, hogy akkor mehet a buli. Közben a görög válság jót tesz az euró-árfolyamnak (szépen megy fel, ami jó addig a pillanatig, amikor a hitelt folyósítják), de közben a svájci frank is erősödik, ami az eladó oldaláról viszont nem jó, mert neki ugye abban kell végtörlesztenie a hitelét. Idő közben a közvetítő érdeklődött levélben, hogy hogy is állunk, és mesélte, hogy azóta már két másik ügye átfutott a teljes hitel-ügyintézési procedúrán. Hát ennyit erről...

Sok minden

Lassan már nem is szabadkozom azért, hogy ilyen ritkán írok, mert csak égetem vele magam. Bocsánat, de a dolgos napok után egyszerűen nem bírom rávenni magam, hogy leüljek megint egy monitor és egy billentyűzet elé. Szó sincs róla, hogy ne lenne mit írnom, egyszerűen csak nagyon ritka az életemben az a nyugodt 30-40 percnyi alkotó nyugalom, amikor energiám is van a történéseket kerek egész mondatokban megfogalmazni.

Nos hát hol is kezdjem? Mondjuk itt: majd' két hete eljött a várva várt pillanat, amikor is Kedvesemnek lejárt a felmondási ideje és "szabad emberré" vált, legalábbis ami az összeköltözést illeti. Na nem kell megijedni, nem ugrottunk előre pár hetet az ügyintézés tér-idő kontinuumában, nincs még meg a lakás. Először úgy volt, hogy egy barátom lakásába megyünk albérletbe, aki jelenleg külföldön dolgozik pár hónapig. Meg is egyeztünk egy jelképes összegben, ami még belefért volna a költségvetésbe, de aztán Nagynéném felajánlotta, hogy költözzünk hozzá, úgyis ott van egyedül a nagy házban, ami még a nagyszüleimé volt. Ráadásul egy fillért sem hajlandó elfogadni hozzájárulásként - hát lehet ilyen ajánlatot kihagyni? Igaz, a ház Érden van, ahonnan a bejárás egy kicsit körülményesebb, meg a távolság sem ugyanaz, de azért bőven kárpótol a kertvárosi környezet mindezért. Főleg, hogy a párom is ehhez van szokva és könnyebb neki is így, hogy nem a belvárosi tömegbe kellett beköltöznie.

Nagyon élvezzük az együtt-élősdit, jó érzés minden reggel úgy ébredni, hogy ott van a másik, és ugyanígy feküdni minden áldott este. Közben zajlik az élet is, szinte alig van olyan nap, hogy ne lenne valami program. A Húsvét eléggé pörgősre sikeredett, a 3 napból nagyjából volt fél napom, amit úgy-ahogy pihenésre tudtunk fordítani. A többi idő elment főzőcskézésre, meg egyéb háztartási munkákra. Kedden Pusiéknál voltunk, ahol Évi vacsora-műremekével voltunk megtisztelve. Ahhoz képest, hogy nem akartam nagyon teleenni a hasam, mert olyankor rosszul alszom, sikerült úgy bezabálni, hogy majd kipukkadtam. Na jó, nem volt nehéz, mert olyan isteni finom és laktató volt minden, hogy azt elmondani nem lehet. Levezetésként egy kis Wii-zés volt a program, de mondanom sem kell, hogy esélyem sem volt nyerni semmiben a fent említett körülmények miatt. (Na nem mintha amúgy akkora sztár volnék...)

Lakás ügyben is van előrehaladás, március 30-án aláírtuk a szerződésmódosítást az eladóval és április 1-én beadtam a hitelkérelmet az új bankhoz - szerencsére nem vették tréfára ;) -, úgyhogy beindultak a malomkerekek. Tegnap már kint is volt az értékbecslő, és ha minden igaz, mára már el is juttatta a bankhoz az eredményt - igaz, ezt én sajnos még nem tudhatom meg, de minden okom meg van a bizakodásra, elég normálisnak tűnt. Rákérdeztem az ügymenetre, hogy mi hogyan történik ilyenkor, ő pedig tisztességgel elmagyarázta, hogy mi alapján és hogyan döntenek. Finoman jeleztem is felé, hogy fontos lenne, hogy a lakás becsült értéke nem menne a vételár alá, mert épp hogy csak össze tudtuk szedni a 40% önerőt, ami az euró alapú hitelhez kell, úgyhogy jó lenne megkapni a teljes hitelösszeget. Teljesen korrektül fogadta, úgyhogy ezen remélhetőleg nem fog bukni a dolog.

Baseball

Nagyon szeretem a baseball-t. Sokak szerint unalmas sport, de szerintem csak azért, mert nem ismerik a játékszabályokat, így nem veszik észre azokat a dolgokat, amitől igazán izgalmas ez a játék. Én még középiskolában ismerkedtem meg vele, amerikai tanáraink jóvoltából. Igaz, mi csak softball-t játszottunk, ami egy könnyített változat, de attól még nagyon izgalmas volt. És hogy mi most ennek az aktualitása? Tegnap sikerült valamelyik csatornán rátalálnom végre egy kis közvetítésre és nagyon megörültem neki, szerzett egy kellemes másfél órát. És ma megint van!!! :)

Lakás ügyben megint csak csúszás van, most az eladóra várunk, hogy visszajelezzen megint a bankja és ismét egyeztessen az ügyvédjével... Már nem merek semmilyen becslést sem tenni, hogy mikorra fog mi történni. Már csak babonából sem. Eddig bármit mondtam, írtam, reméltem, az sosem jött össze. Az elmúlt időkben már annyira rágörcsöltem erre a témára, hogy összejöjjön végre, hogy már szinte őrjöngtem, ha bármi közbejött. Eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy ilyenkor, amikor ennyire akaratosan küzdök valamiért, sosem szokta "megadni" az élet. Csak amikor már szinte lemondok róla. Úgyhogy most relax, hagyom hogy folyjanak a maguk útján a dolgok és tudatosan pozitívan állok hozzá és 100%-ig bízom benne, hogy össze fog jönni, ahelyett, hogy aggódnék még idegeskednék.

Mindenféle

Nem vagyok az a fajta ember, aki Valentin napon ad virágot a kedvesének (adok én neki "csak úgy", de nem azért mert valaki kinevezett egy bizonyos napot), vagy számon tartja, hogy hány hónaposak, hetesek, naposak, stb. vagyunk. Szerencsére a párom sem ilyen. Nem a dátum számít, vagy egy mágikus szám, hanem hogy minden nap tudtára adjuk és éreztessük a másikkal, mit jelent számunkra. Ma, csak úgy, egész véletlenül pillantott az én Drágám a naptárra, és felkiáltott: "Jé, két hónaposak vagyunk!" Nem csináltunk belőle nagy cécót, nem volt semmi művi színezete, csak felnevettünk és egy csókkal köszöntöttük egymást a "neves alkalomból". Pont így volt jó :)

Lakásügyben még mindig nincs nagy előrelépés, lassan döcögnek a dolgok. Ha minden jól megy, hétfőn most már végre tényleg aláírjuk a szerződés-módosítást, kedden pedig adom be a papírokat az új banknak. Annyival vagyunk előrébb, hogy most előre el lett küldve bankon belül jogászhoz a szerződés véleményezésre, hogy ne utólag derüljenek ki a dolgok. (Persze ismerősön keresztül, máshogy ebben az országban - sajnos - nem könnyű becsületesen érvényesülni.) Sokat kivesz belőlem még mindig ez a bizonytalanság, de remélem, most már záros határidőn belül tényleg végére járunk a történetnek.

És végül egy kis vidámság: Mara (a kedvesem) a múltkor mutatta Jeff Dunham (Ahmed a halott terrorista meg van? na az a srác!) szenzációs komédiáját a youtube-on, azóta is időről időre nagyokat derülök rajta, mindig meg tud nevettetni. Még egy érdekes felfedezést is tettem, mégpedig hogy honnan jöhetett és miért pont K-9 lett az elnevezése a speciálisan kiképzett kutyáknak: az angol - latinból átvett - canine (jelentése: kutya-, kutyaféle) szóból, ami kiejtve kísértetiesen hasonlít a K-9 -re (szintén angolul kiejtve). Jó, lehet hogy ez másoknak triviális volt, de hát csecsemőnek minden vicc új... ;)

Jöjjön hát egy kis Jeff Dunham:


Akit érdekel a folytatás, írja be a jutyúb keresőjébe: "Jeff Dunham spark of insanity" (a magyar feliratos változathoz még biggyessze a végére oda azt hogy "hungarian"). Ja és kilenc részre van vágva, szóval összesen vagy másfél óra... Jó szórakozást! :)

Folyományok

Megint csak jó idő után jelentkezem... Sajnálom, de ez a lakás mizéria (a napi dolgokon felül persze, mert hogy az élet nem áll meg ugye) annyit kivesz belőlem, hogy nincs energiám még az átélt kínokat blogra vetni is. Nem akarom ezt a kis szigetet azzal bemocskolni, hogy itt dühöngöm ki magam, hogy ide zúdítom az indulataimat. Mostanra már kicsit lehiggadtam, úgyhogy azt hiszem, fogom tudni kulturált ember módjára leírni a történetet.

Nem akarom hosszúra nyújtani a dolgot (így is az lesz...), mert egyrészt elég volt őket egyszer átélni úgy, amikor és ahogyan történtek, és nagyjából annyira hiányzik, hogy most minden egyes részletet felidézzek és átéljek megint, mint mókusnak az erdőtűz. A lényeg a lényeg, hogy az eladó bankja másfél hetes értetlenkedés után február 24-én szerdán benyögte az "én bankomnak" (hogy miért idézőjelben, arra hamarosan fény derül), hogy tulajdonképpen halványlila segédfingjuk sincs arról, hogy pontosan hogy is kellene kinézni a nyilatkozatnak, amit ki kell adniuk, úgyhogy küldjenek már nekik valami mintát, és akkor ők kiállítják. Hát az agyam elmegy. Ad 1. Miféle dilettáns banda ül ott, hogy a saját nyamvadt munkájukhoz nem értenek?! Ad 2. Ha ezt egy héttel hamarabb mondják, vagyis ezzel kezdik, nem lett volna semmi baj. Ilyenkor kicsit felforr a vérem és emberfejeket szeretnék karóra tűzve látni a bankfiókokban. Hogy mennyire frusztrál a dolog, azt mi sem példázza jobban, minthogy amikor ezt megtudtam, aznap éjjel azt álmodtam (egy egyébként bonyolult és szövevényes történetben, aminek a nagyjára nem is emlékeztem már felkeléskor), hogy két ember torkát hideg vérrel vágtam át egy bárddal. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy nem kicsit kiborultam ezen.

Na de vissza a való élethez. Szóval hosszas telefonálgatás, kapcsolatbevetés, anyázás, fenyegetőzés és könyörgés árán sikerült elérni, hogy az eladó bankja hajlandó faxon is elküldeni ezt a nyilatkozatot (merthogy egyébként csak az eladó kérésére és csak az eladó részére postázva tennék), valamint hogy az "én bankom" hajlandó a szerződéskötéshez elfogadni a faxot és majd hiánypótlásként folyosítás előtt beadjuk az eredetit. A fax február 26-án pénteken meg is érkezett (az előző bejegyzésben benne van, hogy ez miért fontos). Ez mind szép és jó lenne, csakhogy ugyebár az "én bankom" még nem adta ki a szerződésmódosítási pontokat, mert ennek az inputja volt a nyilatkozat - vagyis, mivel pénteken már nem tudtam ügyvédhez menni, szerződést módosítani, Földhivatalban érkeztetni, beadni, ezért buktam a határidőt. Én. Nem az eladó bankja, nem az "én bankom". Én! Hogyaza - hosszúúúúúúú sííípszóóóó... - !!!!!!!!!

Sebaj, legyünk proaktívak - elvégre én vagyok a legjobban érdekelt ebben az egész ügyletben. Új kör a HR-en, tud-e a cég még egy kicsit segíteni rajtam egy kis vissza-nem-térítendővel? Tud! Hála a Magasságos Megváltónak! Persze ennek is meg van az ellentételezése, de ez már a Cég és az én dolgom. (Persze, mivel változnak az összegek, mindenképp kell szerződést módosítani.) Na, akkor újra bank:
- Mi van már a szerződésmódosítási pontokkal?? (Március 2. kedd)
- Mindjárt küldjük, csak még a bírálók nem adták ki, mert nagyon elfoglaltak...
- PONT LESZ@ROM!!!!!!! - persze ezt már nem mondtam ki, csak gondoltam.

Hát szerdára megjöttek a "szerződésmódosítási pontok": két darab bankszámlaszám, amire majd a pénzt kell utalni az eladó bankja felé. Először fel sem fogtam, csak miután az ügyvéddel beszéltem. Nem viccelek, úgy kiakadt rajta, hogy csak néztem. Ugyanis, mint elmagyarázta, ehhez nem kellett volna szerződést módosítani, erről elég lett volna aláírni egy nyilatkozatot! Vagyis, nem kellett volna menni Földhivatalba, vagyis lehetett volna szerződést kötni pénteken!!! Újabb sípszó...
Na de itt nem áll meg a sztori, mert "az én drágalátos bankom" még azt is kérte (hitel)szerződéskötési feltételként, hogy az eladó (!) adjon ki egy nyilatkozatot, hogy elhelyez a fedezeti számlán még nagyjából 2 millió forintot (!!!), mivel a kiváltandó összeg nagyságrendileg megegyezik a vételárral, és ők ezért fedezet nélkül maradnának az elutalás után, egészen addig, míg első helyen bejegyzett jelzálog jogosultként nem szerepelnek a tulajdoni lapon, ezért csak két összegben hajlandóak utalni, a hitel egy részét visszatartanák. Aztán persze ezt a pénzt majd az eladó visszakapja (pár hónap múlva, amilyen gyorsan a Földhivatal intézi a dolgokat - teszem hozzá én, a teljesség kedvéért).

Hát azt hittem, az agyam eldobom. Ja, és még telefonban, "nem hivatalosan" rákérdezett az egyik banki kontakt, hogy
- Hát ugyebár fordult már olyan elő, hogy az adásvételi szerződésen más összeg szerepelt, mint a tényleges ár, és volt a bankon kívül is pénzmozgás.
Kicsit más kontextusban megfogalmazódott bennem egy költői kérdés nőnemű felmenőjének hivatásával kapcsolatban.
- Nem, ilyenről nálunk szó sincs! Az eladó annyiért adná el, amennyivel nullára ki tud szállni. Nincs több pénz, pont.
Ezt követte még hosszas polemizálás (kb. 1 hét), mindenféle egyéni méltányossági kérelmek a fiókvezetőtől a bírálók felé, hogy tekintsenek már el ettől, meg mérsékeljék, de mind hasztalan.

Úgyhogy, múlt hét csütörtökön fogtam magam és elmentem egy régi ismerősömhöz egy másik banknál - aki már felajánlotta korábban segítségét, de akkor már (még) nem akartam elfogadni, lévén, hogy már beadtuk a papírokat akkor -, és elmeséltem neki, hogy milyen köröket futottunk, milyen falakba ütköztünk, mi megy, mi nem, mik a számok, és hogy ebben az esetben tud-e segíteni, illetve az ő bankja tudja-e vállalni ezt a hitelt. A dolgok jelenlegi állása szerint, hála a jó égnek, igen, úgyhogy hétfőn írásban visszavontam a hitelkérelmemet a "bankomnál" (innen az idézőjel), és most újból nekifutunk, remélem immáron nagyobb sikerrel. Egyetlen szerencsém, hogy az eladó is partner benne, és hajlandó türelemmel lenni, ha van előrehaladás.

Brazil szappanopera

Kezd ez az egész lakásügy egy rossz minőségű szappanoperára hasonlítani. Elvileg e hét péntekig kellene szerződést kötnöm a bankkal, mert március 1-től életbe lép az új kormányrendelet, ami szerint ha euróban veszem fel a hitelt, akkor a folyósított hitelösszeg nem lehet több, mint az ingatlan piaci fedezeti értékének 60%-a. Ami több százezerrel kevesebb, mint amennyire nekem szükségem volna. Az elvi megállapodás állítólag már megszületett a két bank között, hogy hogyan lehet technikailag megoldani a jelzálogos mizériát, és már csak az eladó bankjának kéne kiadnia a nyilatkozatot arról, hogy ebbe ő belemegy és csinálja. Aztán, ha ez meg van, akkor az én bankom kiadná végre, hogy pontosan mit kellene módosítani a szerződésen, majd ezzel elrohannánk az ügyvédhez, megcsinálnánk a módosítást, hogy szerda reggel le tudjam adni a banknak - természetesen a Földhivatal által érkeztetve - és akkor még van esély, hogy kapok péntekre időpontot szerződéskötésre.

Ehhez képest most (kedden délben) ott tartunk, hogy reggel hívott az ügyintéző, hogy hívjam már fel az eladót, hogy az ő bankja nagyon keresi őket és nem veszik fel a telefont. Hívtam az eladót, egyből felvette és mondta, hogy őket bizony nem kereste senki. Az ügyintéző amúgy egész napos tanfolyamon van és alig tud intézni bármit. Aztán most végre beszéltem az eladóval, hogy mi van (már 2 órája vártam a hívását), és mondta, hogy beszélt az bankkal de azok nem tudnak semmiről. Visszahívta az ügyintézőt, hogy pontosan ki kereste és miért, de ő sem tudta megmondani, csak azt, hogy hívja a központi számot. Most az van, hogy az banknál semmilyen hivatalos helyen nincs semmi infó arról, hogy milyen papírt is kéne kiadniuk, de ha lenne is bármi, akkor is 15 napjuk van rá. Erre mondtam, hogy maximum, de ennél hamarabb is kiadhatnának bármit. Úgyhogy most az eladó beszél ismét az ügyintézővel, hogy hajtsa fel az banknál azt aki tud valamit, aztán ha ez meg van, akkor meglátjuk, mi lesz.

Ott tartok, hogy nem idegeskedek már semmin, mert csak gyomorfekélyt kapok. Lesz ami lesz, megoldjuk. Nem tudom még, hogy hogyan, de minden egyes elméleti lehetőséget nem is tudok lejátszani előre fejben. Megoldás biztosan van. Meg fogjuk találni.