Pozitív fejlemények

A tegnapi nap folyamán nagyon jó hírt kaptam az előző bejegyzésben ecsetelt problémával kapcsolatban. A hitelt nyújtó bank hozta a megoldást, méghozzá olyat, ami egyrészről rendkívül frappáns és egyszerű, másrészről remélni sem mertem volna: létrehoznak egy technikai számlát, ahova a sikeres hitelbírálatot követően elutalhatom az önerőt, melyet ő kiegészít a nyújtott hitellel, és az egészet egy összegben utalja át az eladó bankjához, így nem kell többszöri szerződésmódosítási meg előtörlesztési díjat fizetnie, csak egyszer, ami természetesen már az eladónak is belefér. Körbe is telefonáltam gyorsan minden érintetett, mindenkinek nagyon tetszett ez a rendezés mód, és velem egyetemben nagyon meg voltak lepődve, hogy egy bank lehet ennyire rugalmas is. Jó érzés, hogy azért ezen a vonalon is minőségi javulás bontakozik ki és kezd fontos lenni az ügyfél is, nem csak a pénze.

Az ügyvédem ezek alapján már módosította is a szerződés-tervezetet, most még annyi van hátra, hogy az eladó ezt elvigye a bankjához, hogy részükről is rendben van-e így, illetve még konzultál a saját ügyvédjével, utána már tényleg csak a szükséges iratok beszerzése és a szerződés aláírása van hátra, és akkor már mehetek is a bankhoz benyújtani a kérelmet. Ez reményeim szerint még a héten, legkésőbb a jövő hét elején lezajlik, és ha a dolgok ilyen ütemben haladnak, február vége - máricus eleje táján már a tényleges lebonyolításnál tartunk: birtokbavétel, mérőórák átírása, stb., végül tapétázás, festés, majd költözés.

Ami nem szorosan az ügyintézéshez tartozik, de ugyanolyan fontos számomra, hogy rengeteg támagató levelet, üzenetet kaptam, olyan emberektől is, akikkel már rég nem volt alkalmam találkozni, vagy beszélni. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt, és persze azoknak is, akik bár közvetlen visszajelzést még nem adtak, de gondolatban velem vannak!

Bonyodalmak

Hazudnék ha azt mondanám, nincs bennem a para, hogy nem jön össze a lakás, bármennyire szeretném. Mindazonáltal, bizakodom és hajtok előre, hogy sikerüljön. Mint kiderült, a helyzet közel sem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondoltuk: a lakás nem tehermentes, ráadásul annyi hitel van rajta, amit az önrész már nem fedez. Viszont az a bank, ahol én a hitelt felveszem, úgy kell utaljon a másik banknak, hogy amaz még nem vette le a jelzálogot, és az én bankom addig nem tudja rátenni. Szóval nem egyszerű. Ja és mindez egyelőre még csak pusztán elméleti síkon, mert hogy szerződés még nincs (remélem még a héten, legkésőbb jövő hét elején már aláírjuk), mert először a bankokkal kell letisztázni, hogy pontosan mit és hogyan kell beleírni, hogy a hitelkérelmet ne utasítsák élből el. Úgyhogy vár még rám pár telefonálás, ügyintézés, rohangálás, mire ebből lesz bármi. Igyekszem nem aggodalmaskodni, idegeskedni és problémát keresni, hanem mindig pozitívan hozzáálni és a megoldás felé törekedni. Eddig elég jól megy, de rengeteg energiámat felemészti; viszont legalább pontosan tudom, hogy miért küzdök, és ez sok erőt ad hozzá. Nem is beszélve a Kedvesemről, aki lélekben támogat - amire igen nagy szükségem van mostanában.

Váratlan fordulat

Ismét kisebb kihagyás után jelentkezem. Egyrészről nem akartam elcsépelt közhelyekkel tarkítani a blogom az új év és a járulékos események kapcsán, másrészt egyéb területeken még nem értek meg a dolgok arra, hogy testet öltsenek egy bejegyzésben. Ezidáig. Életem váratlan fordulatot vett, régen vágyott álmok váltak/válnak valóra az elmúlt/elkövetkezendő napokban: egyrészt, úgy néz ki társra találtam végre, másrészt, ha minden jól megy, és az égiek és az oldalamon állnak, hamarosan boldog (ámde kicsit eladósodott) lakástulajdonos leszek.

Mondhatni, mindkét dolog a merő véletlennek köszönhető, de mivel abban nem hiszek, azt kell mondjam, már-már sorsszerűen történtek. Az én kis páromat a céges karácsonyi bulin ismertem meg (bár akkor még azt hittem, foglalt, de szerencsére gyorsan kiderült, hogy nem), és némi beszélgetés során nagyon hamar egymásra találtunk. Egyetlen nehézség van, történetesen az, hogy az ország másik végén lakik a Drágám, de majd ezt is leküzdjük valahogy - higgyétek el, rendkívül ügyesek és találékonyak vagyunk ezen a téren! ;-) Persze vannak dolgok, amiket annyira nem könnyű ilyen távolságból áthidalni... Addig is rengeteget beszélünk, nyíltan, kötetlenül, bármiről és már nagyon várjuk az újabb találkozást, ami, ha semmi nem jön közbe - már pedig nem fogjuk hagyni hogy közbejöjjön -, a jövő hét utáni hétvégén esedékes.

A lakás szintén igen hirtelen jött: múlt vasárnap, csak úgy merő hóbortból felnéztem egy ingatlanközvetítő cég honlapjára, hogy mik mennek mostanában. Szinte egyből találtam is egy lakást, pont olyat, amilyet szeretnék, pont olyan helyen, ahol szerettem volna, pont annyiért, amennyiért még meg is tudnám venni. Egyből kerestem egy banki kalkulátort csak úgy a miheztartás végett, és némi durva számolgatás meg egy kis családi konzultáció után (honnan, mennyit, hogyan, stb.) kis is jött, hogy működhet a dolog. Kedden felhívtam az ingatlan-közvetítőt, még aznap este megnéztük a lakást édesanyámmal. Nem volt kérdés, ezt meg kell venni - ennyiért meg főleg. Másnapra egyeztettem is időpontot az ingatlan-közvetítő cég hiteltanácsadójával. Osztottunk szoroztunk, immár konkrétabb számokkal, az eredmény több, mint biztató: ez menni fog. Telefon a közvetítőnek, megy a dolog, beszéljen a tulajjal, ilyen-olyan apróság lenne, de alapvetően megvennénk a lakást. Ma (szombaton) találkoztunk is, megegyeztünk a konkrét feltételekről, úgyhogy irány előre!

Bár a kilátások egész jók - persze elkiabálni nem akarom - azért még némi ügyintézés azért hátra van. Na jó, nem is kevés: hétfőn megyünk szerződést kötni az ügyvédhez, aztán irány a bank a hitelkérelemmel, plusz még egy kis munkáltatói támogatás ügyintézése, és ha mindez meg van, akkor már csak a hivatalok, közművek vannak hátra. Az elkövetkezendő hetekben unatkozni nem fogok, az biztos! De mindezek ellenére rendkívül boldog vagyok, hogy végre beértek a dolgok, és elindultak a maguk útján. Jó ideje éreztem már úgy, hogy egy helyben toporgok, és kis hajóm nem halad érdemben előre az Élet Tengerén. Most végre összejöttek az események, és ha nem is lesz egyszerű, legalább elindultunk és haladunk! Kérlek, szurkoljatok nekem! :)

Egy békés karácsony

Idén igazán békésen telt a karácsony. 24-én anyámmal, nagynénémmel és unokanővéremmel igen hatékony kis csapatot alkotva nagyszerűen végeztük el az előkészületi munkákat: sütés-főzés-fadíszítés, és ami ilyenkor szokásos. Semmi vita, semmi hangos szó, semmi feszültség! Mindig jutott mindenkire valami feladat, nem kellett senkit külön instruálni, kedélyesen, ámde haladósan végeztük a dolgainkat. Kora estére kész is volt minden, már csak unokabátyámat és a feleségét vártuk.

Az ünnepi vacsi és az ajándékbontás is remekül sikerült, mindenki nagyon meglepődött és még annál is jobban örült. Karácsony napját és másnapját is hasonló nyugalomban töltöttük: ettünk, ittunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, olvasgattunk, és megnéztünk néhány jó kis filmet. Remélem, mindenkinek hasonlóan családias és meghitt ünnepben volt része.

Visszaszámlálás indul

Végre hivatalosan is bejelentették: a Mester visszatér! Ki másról lenne szó, mint Michael Schumacherről, aki 3 év kihagyás után végre visszatér a Forma1-be. Tudom, sokak nem szeretik, sokan egyenesen utálják, de ez engem cseppet sem érdekel. Nagyon kíváncsi vagyok, mit alkot az öreg, hisz azért valljuk be, nem keveset változott a Forma1 azóta, hogy ő kilépett. Új autók, új szabályok, új pályák. Slick gumik vannak, tankolás nincs... Mindazonáltal hiszem azt, hogy ő nem véletlenül lett hétszeres világbajnok (és ezzel egyben csúcstartó is), Isten adta tehetsége van nem csak a vezetéshez, hanem ahhoz is, hogy a szerelőinek, a mérnökeinek átadja azt, amit az autón érez, tapasztal. És azt se feledjük, hogy ezekből a címekből jó párat Ross Brawnnal karöltve szerzett meg, akivel most ismét együtt fog dolgozni. Úgyhogy visszaszámlálás indul, start 2010 márcus 14-én. (Már csak azt a közel 3 hónapot kell kibírnom valahogy...) Hajrá Schumi!!!

AVATAR

Tegnap elérkezett a várva várt nap: megnéztük az AVATAR-t. Már a nekikészülés sem volt egyszerű történet: az előzetesek alapján már jó előre X-eltem ki a napokat a képzeletbeli kis naptáramban. Aztán, a bemutatóhoz közeledve egyre több ismerőssel való beszélgetésben merült fel, hogy ki mikor megy. Pont egy ilyen beszélgetés alkalmával tudtam meg, hogy az általunk elsőként megjelölt vasárnapra már az azt megelőző hét csütörtökén alig lehetett jegyet rendelni. Gyorsan egyeztettem is a többiekkel és nagy nehezen sikerült helyet szerezni a hétfői 22:15-ös időpontra, de persze már oda is csak kompromisszumokkal: 6. sor, kicsit szélen.

Hogy el ne rontsam senki élményét, aki még nem látta, nem lövök le semmilyen poént. Azt azért el kell mondanom, hogy szerintem a film igen csak hozta a nagy beharangozó által támasztott elvárásokat, időnként még túl is szárnyalva őket. Természetesen a nagyszerű élményhez hozzátartozott az IMAX 3D által hozzáadott plusz - amikor úgy érzi az ember, hogy ő maga is ott ül a repülőgépben a többiek mellett a sorban, vagy a feje felett lépdel a lépegető robot. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

"Hajsza"

Az elmúlt pár hónap egyébként is feszített tempóját megkoronázandó, az elmúlt napok meglehetős rohanásban teltek számomra - és ennek még semmi köze nem volt a karácsonyi bevásárláshoz. Meg is kaptam (teljesen jogosan), hogy már bejegyzést sem írok - már megint...

Ahhoz képest, hogy "hatnapos" hét volt, és csak egy szem vasárnap állt rendelkezésre a szokásoson felüli dolgok elintézésére, kiemelkedően jól sikerült ez a nap. Na jó, a hét elején volt egy kétnapos pihenőm, de aztán hajtás-pörgés volt: meló, céges karácsonyi buli, meló, baráti vacsi, meló, baráti szülinapozás - átlag 6 óra alvás 3 nap alatt, úgy, hogy volt benne egy 10 órás is. Szóval ezek után vágtam én neki a mai programnak, ami első belegondolásra kamikaze tervnek tűnt: autóval közlekedni és vásárolni a teljesen behavazott városban, Aranyvasárnap, legalább három helyet érintve, amik nincsenek közel egymáshoz.

Úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó stresszelni a dolgon, lesz, ahogy lesz. És ez be is jött! A városban a körülményekhez képest egész jól lehetett közlekedni - lehet hogy a sok hó ezúttal szerencsére elriasztotta a kicsit bizonytalanabbakat -, a boltokban, ahol jártam, sem volt akkora iszonytató tömeg, és sikerült mindent megvennem, amit terveztem mára (hagyjuk meg a meglepetés erejét az érintetteknek), de persze még így is maradt hátra vásárolni való a jövő hétre. A legjobb az egészben, hogy mindehhez képest egészen pihentetőnek találtam a mai napot, sikerült feltölteni a kis akkumulátoromat arra maradék 3 munkanapra, na meg a további időszakos munkálatokra.