Hát nem is tudom mit mondjak... Azt hiszem, filmen én még nem sírtam ennyire.
Nem akarok indulatokat kelteni, érzelmeket felkavarni, főleg nem bűnbakot keresni, vagy bárki felett ítélkezni. Annyit szeretnék csak mondani, hogy aki csak teheti, nézze meg - és ha van kedve, beszélgessünk utána.
Ajánlónak:
"Veszprém szép, de kicsi hely. Olyan, mint Magyarország.
Lakói sokat dolgoznak, elviselik a bajokat és örülnek, ha van miért.
Veszprémben van egy kézilabdacsapat, amelyben kubai, szerb, horvát, orosz és magyar sportolók küzdenek szívvel-lélekkel ezért a szép kis dunántúli városért. A világ egyik legjobb kézilabdacsapata, ahol nem számít ki, honnan jött, hol nevelkedett, ahol mindenki elsősorban veszprémi. Az volt a román Marian Cozma is, akit idén február 8-án megöltek a város közepén működő népszerű szórakozóhelyen. Csak a szerencsén múlott, hogy két, segítségére siető csapattársa, barátja, a horvát Ivan Pesics és a szerb Zarko Sesum súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélték a támadást.
A gyilkosok egy harminc főt számláló bandával érkeztek, és azóta sem derült ki, hogy mit kerestek ott.
Senki sem érti és sokan félnek.
Leginkább attól, hogy ebben az országban minden megtörténhet.
Ez a film azért készült, hogy megértsük végre, hogy milyen világban élünk.
Ez a film nem nyomoz, nem vádol és nem keres felelősöket. A gyilkosokat meg kell büntetni, de a felelősség a mienk. Veszprém magyar város, mindez Magyarországon történt. A felelősök magyarok. Az áldozatok szerettek minket, magyarokat.
Kérdés: szeretjük-e mi is magunkat annyira, hogy véget vessünk a félelemnek, hogy ne higgyük, hogy a bűnözők bármit megtehetnek, mert náluk van a pénz és a hatalom. Maradt-e ebben az országban annyi méltóság, erő és becsület, hogy megvédje magát és barátait azoktól, akik sem törvényt, sem erkölcsöt nem ismernek.
A film, és a történet folytatódik…
Bejegyzések
Igaz, nem láttam a filmet, de gondolatom van a témával kapcsolatban. Legfeljebb nem jelenteted meg a hsz-emet, nem lesz harag :-)
VálaszTörlésAzt az országot tudom otthonomnak nevezni, ahol emberi módon, tisztességesen élhetek. Ahol biztonságban érezhetem magam tudva, hogy ha mégis történik valami, akkor előveszik és felelősségre vonják azt, aki bántott engem, téged, bárkit.
Magyarországon születtem, magyar az anyanyelvem és magyarnak vallom magam. De Magyarország már nem az otthonom, mert mindezeket egy másik országtól tudom csak megkapni. És ez nagyon-nagyon, végtelenül szomorú.
Pont ezt a kérdést akarja szerintem feszegetni ez a film is: milyenné tesszük, illetve milyenné engedjük tenni az országunkat? Kiről szól ez az ország? Mit és meddig vagyunk hajlandók eltűrni? Én hiszek abban, de legalábbis nagyon szeretnék hinni abban, hogy a megoldás bennünk (is) van, rajtunk (is) múlik és nem csak "szemesnek áll a világ". De mikor ébrednek végre fel az emberek ebből a Csipkerózsika (rém)álomból? Mikor fogják már fel, hogy bűnözni nem sikk, hanem, ahogy a nevében is benne van: BŰN? Mikor lép végre arra az öntudati szintre egy csendes, békés többség, hogy azt mondja: elég, ez így nem megy tovább! Meddig játszhatják még az egyesek Al Caponét, meg Butch Cassidy-t, és hol vannak már Frank Wilsonok, meg a Wyatt Earp-ök?
VálaszTörlésUtálok politizálni. Csak egy gondolat: amíg Magyarországon nem csinálnak egy borzasztóan nagyon nagy nagytakarítást a politikai-gazdasági vezetők körében, addig csak egyre rosszabb lesz. Nem kell lőni, meg lehet ezt vér nélkül is oldani. Kérdés, hogy egy olyan országban, ahol már mindenki mindenkinek a valakije az említett elitben, felvállalja-e bárki is a takarító szerepet, és hagyják-e, hogy végigcsinálja? Szerintem nem.
VálaszTörlésHát ha utálsz politizálni, akkor ne tedd! :-)
VálaszTörlésCsak két gondolatot szeretnék hozzáfűzni:
Az egyik egy mondás, amit az egyetemen hallottam sokszor a tanáraimtól: "A fejétől bűzlik a hal, de a farkánál kezdik pucolni." - továbbiakban no comment, mindenki gondoljon amit akar.
A másik pedig az lenne, hogy elegem van a mutogatásból, a vélt és valós alapú vádaskodásból, meg a dögöljön meg a szomszédé is hozzáállásból. Ha mindenki csak a "saját portáját sepregetné", már rég nem itt tartanánk. De sajnos az emberek nagy része azzal van elfoglalva, hogy fröcsögjön, gyűlölködjön, uszítson és uszuljon, ahelyett, hogy egyszer leülne őszintén beszélni magával és megpróbálna egyszerűen jó ember lenni.
A második gondolatod nem fér össze a tipikus magyar mentalitással :-)
VálaszTörlés(Elnézést azoktól, akik másféle mentalitással bírnak. Szerencsére olyanok is vannak.)
Ez a legszomorúbb az egészben: a "tipikus magyar" mentalitás. Szeretném, ha ez változna meg végre.
VálaszTörlésÉs tényleg nagy tisztelet a - remélem egyre inkább nagy számú - kivételnek, aki végre szakít ezzel a "hagyománnyal".