Bepótolós

Már majd' 10 napja nem jelentkeztem, így van bőven restanciám.

Múlt vasárnap Nürnbergben jártunk kolleganőmmel, Erikával, illetve egy kinti kollégával, Andyval. Nagyon nagy mélységig nem tudtunk elmerülni a város hírességeiben, mivel csak délután kettőkor találkoztunk (még Erlangenben), illetve ezután vettük fel Erikát Dechsendorfban (ott laktam én is először, amikor kimentem). Ennek ellenére a történelmi belvárost nagyjából bejártuk, és még pár templom belsejét is megtekintettük. Mondjuk Bamberg után akkora nagy meglepetéssel nem szolgált maga a belváros, hasonló formájú házikók (az a bizonyos "fachwerk", vagyis favázas szerkezet) voltak fellelhetőek itt is, viszont itt megtekintettük a várat is, ami Bambergben kimaradt.

Ami mondjuk nagy különbség volt Bamberghez, képest, hogy Nürnberget a II. Világháborúban majdnem porig bombázták, és utána újjáépítették, mint ahogy St. Sebald templomban kiálított fényképek is mutatják. Mivel túl sok időnk nem volt arra, hogy kiállításokat, tárlatokat megnézzük, (többek között, a Dürer Haus-t, a nürnbergi múzeumot, stb... sem) így abban maradtunk, hogy később még visszatérünk, és megnézzük ezeket. Azért pár kép így is készült, amik természetesen már fent vannak a fotótárban. Viszont egy dolog mellett nem mehetek el említés nélkül, ami nagyon megragadta a figyelmem, mégpedig a csodálatos fából készült kis balkonok (vagy inkább "be-, vagy hozzáépített erkélyek"?), amiket máshol eddig még nem láttam:

Egy hosszú és fárasztó hetet követően péntek éjjel autóztam vissza Magyarországra, a szombati napot egy másik kollégámnál, Balázsnál töltöttük, egy nagyon jó bográcsozással, illetve utána egy kiadós játszással. A dolog apropóját az adta, hogy hamarosan indulni fogunk egy céges főzőversenyen, amire több körös szavazással egy igazi bográcsos lecsót sikerült győztesen kihozni, mint elkészítendő pályaművet, és Balázs volt olyan kedves és felvetette, hogy tartsunk náluk egy főpróbát. Sajnos majdnem mindenki visszamondta a részvételt, de Gáborral az utolsó percig kitartottunk, és mint utóbb kiderült, nem hiába: mennyei étket hoztunk össze így hárman - abban maradtunk, meg fogja állni a helyét a versenyen, de még az otthon maradt kollégák is véleményezik majd kedden (bár szerintem ott frissibe' a tűzről lekapva volt a legjobb). A nagy kajálást óriási mozgás-program követte, amiről Balázs három angyali kislánya, Enikő, Panni és Lizi gondoskodtak: volt pingpongozás, először egy-egy ellen, aztán később "kör" (vagy aki úgy ismeri: forgó), freezebee-zés, hulahoppozás, kutyázás, meg minden ami ilyenkor egy (nem is egy, három!) gyerek eszébe tud jutni. (Külön elismerés jár itt Balázsnak, és a nejének, Áginak, akik a hasonló kihívásokat, amik elé a három kis tünemény állítja őket, nap mint nap kiállják!)

A szombati nap méltó folytatásaként a vasárnapot pedig Pusiéknál töltöttem Gárdonyban, ahol ismét csodás kis kerti-parti kerekedett, isteni rablóhússal (respekt Évinek a pácolásért!), valamit kétszeri fürdőzéssel is a Velencei-tóban. Nagyon hiányzott már ez nekem, de végre meg volt a "szezon-nyitó buli", már ami a fürdést illeti. Jót főzőcskéztünk, napoztunk, ökörködtünk, labdáztunk, söröztünk, mulatoztunk - már csak a holnapi meló nem hiányzik az idilli képbe, de hát valamiből élni is kell. Sajnos Sanyáéknak kora délután véget ért a program, mert menniük kellett Győrbe autót menti egy elakadt családtaghoz - mi azért folytattuk tovább a programot helyettük is. Remélem hamarosan képek is érkeznek, de mivel most az én fényképezőgépem otthon maradt, ezért meg kell várnom, míg a többiektől beérkeznek a fotók, amik készültek...