Meseország

A minap nagyon érdekes játékot játszottam. Hogy értsd a történetet, el kell meséljem előbb, hogy is "bújtam be a nyúl üregébe". Már egész jól kezdem beszélni a németet a napi munka során, de amikor munkán kívüli dolgokra terelődik a téma, szabadabbá válik a beszélgetés, előjön a szleng és én ilyenkor sokkal kevésbé tudom követni a társalgás fonalát. Ez leginkább ebédnél szokott előfordulni, főleg, ha összeverődik egy nagyobb társaság és akár nyolcan, tízen is ülünk az asztalnál. Nagyon kedvesek a kollégák, és próbálnak engem is bevonni a beszélgetésbe, de mint mondtam, nincs azon a szinten a tudásom, hogy száz százalékig képben legyek, pláne, hogy spontán reagáljak - örülök, ha nagyjából tudom őket követni.

Ilyenkor el-el kalandoznak a gondolataim, gondolkodom mindennapi dolgokon, munkán, egyebeken - bár lehet, kívülről úgy néz ki, mint ha csak ülnék ott kukán, vagy unatkoznék, de már eljutottam odáig, hogy nem zavar. Viszont, valamelyik nap a héten szenzációs dolgot találtam ki magamnak: megpróbáltam elképzelni, ki mi lenne a társaságból, ha most egy mesében lennénk: volt köztünk égszínkék szemű szőke dalia, meleg szívű, derűs törpe, huncut kobold, csalfa faun, gonosz kismanó, "jó" boszorkány, szóval szinte mindenféle lény... Szó szerint varázslatos volt!