starter beer, pizza, StarClub...

Bár a hétnek közel sincs teljesen vége, a nehezén azért túl vagyunk. Jöhet a pihenés, a kikapcsolódás és a szórakozás. Igaz, ez utóbbiból már sikerült egy kis előzetest szerezni, mert tegnap estére kaptam meghívást Danitól, hogy csatlakozzam hozzá és pár kollégájához, biliárdozni mennek. Természetesen elfogadtam... Úgy volt hogy 5-kor indulunk a cégtől, és elmegyünk a Sportland-ba, ami egy nagy szórakozóhely itt, ahol állítólag van sok minden: csocsó, biliárd, darts, stb. (Hogy miért csak állítólag, arra hamarosan fény derül.) Még fényképezőgépet is vittem magammal, hogy valami kis ízelítőt is szolgáltassak a T. Olvasónak az itteni klubéletből.

Annak rendje és módja szerint, 5-re szépen elintéztem mindent, amit aznapra terveztem, aztán átbattyogtam Dani irodájába. Olyan negyed hat körül jött is a kolléga, Michael (ő volt a "felbujtó"), hogy máris indulhatunk, csak van egy kis probléma még, és azt ma feltétlen el kell intézni. Nem térnék ki részletekre, mert annyira nem izgalmas, a lényeg a lényeg, hogy 6-kor még le kell zavarni egy telefonkonferenciát. "Hát jó..." - gondoltam magamban, elücsörögtem Dani mellett - a kabátom azért levettem - de már elkezdtem azon gondolkodni, hogy kell-e ez az egész nekem? A probléma ugye ott kezdődik, hogy kocsival voltam, lévén Dechsendorf (itt van a fogadó, ahol lakunk) azért 8 kilóméter a cégtől és a fenének nincs kedve -15°C-ban buszozgatni minden reggel és este (mert hogy ennyi van itt olyankor). Pláne, hogy 8 után kb. óránként járnak a buszok... Szóval, vállaltam az áldozat, akarom mondani, a sofőr szerepét. A másik gondom az volt, hogy kiderült, hogy itt egész szép számossággal lesznek Dani kollégái... Lévén hogy külön csapatban dolgozunk, ezek közül én egyet sem ismerek. Meg egyébként is, ők Danit hívták, és nem engem. Engem csak Dani hívott... Szóval ezen gondolatokba mélyedve ücsörögtem, és közben szépen 6 óra lett. "Na jó, innen már nincs megfutamodás" - gondoltam.

Na, már majdnem fél 7 volt, amikor Michael mondta, hogy máris indulhatunk, csak van még egy kis probléma. Beszélt Matts-szal (egy újabb kolléga) és van egy kis változás a tervben: először elmennék a Schwarzenstark-ba, egy "starter beer"-re, mert hogy az azért kell. Aztán elmennénk egy közeli olasz étterembe, mert hogy éhgyomorra milyen dolog már sportolni, azaz biliárdozni... És akkor majd utáni megyünk a Sportland-ba. Mivel utolsó meghívott voltam, nem nagyon tiltakoztam, de azért az is közre játszott, hogy korgott a gyomrom az éhségtől. Na hogy nehogy egyszerű legyen a dolog, Matts és még egy kolléga gyalog volt, mondták, hogy ők előre mennek a starter beer-re, viszont Michael is és ugyebár én is kocsival voltunk. Megbeszéltük, hogy a céghez már nem akarunk visszajönni, szóval elmegyünk, és letesszük a kocsikat a Schwarzenstark és az olasz étterem közelében egy parkolóban, aztán majd onnan továbbmegyünk a Sportland-ba.

Végül is megérkeztünk a Schwarzenstark-ba ahol Matts és a másik kolléga már félig ürített korsóval vártak. Mi is rendeltünk, én persze csak kólát, vezető beosztásban lévén. Aztán, mivel Michael nagyon lassan itta a sörét, és Matts-ék még szomjasak voltak, rendeltek még egy "schnitte"-t, ami a mi poharunknak megfelelő mennyiség, csak ugyanúgy korsóban adják. Ennek örömére, valamit annak, hogy időközben kiderült, hogy itt kint 0.5 a határérték ;-) én is csatlakoztam a schnittéhez. Na, aztán átsétáltunk az olaszhoz, ahol az étlap nézegetése közben kapott telefont a harmadik kolléga, hogy igen záros határidőn belül apai örömök elé néz. Persze nem érte teljesen váratlanul a dolog, már fel volt készülve erre a hívásra, így hát felpattant a bringájára és hazatekert, hogy bevigye a feleségét Nürnbergbe a kórházba. Természetesen kocsival, így a mínuszok közepette igen csak érdekes lett volna ha a vázra ülteti éppen vajúdó kedvesét...

Négyesben aztán megettük a vacsit, ami számomra egy nagyon finom, "pizza chef"-et jelentett, ami nincs rajta az étlapon, hanem Matts súgta meg, hogy azt kell kérni. Persze ő azért ilyen jól informált, mert saját bevallása szerint nagyjából hetente kétszer teszi tiszteletét a helyen. Egyébként a pizza chef-ről azt kell tudni, hogy mennyien finom csípős szalámi van rajta. Na ha már összefutott valakinek a nyál a szájában, akkor elmondom, hogy a hely neve Trattoria "O sole mio" és a Gebbertstraße és a Feldstraße sarkán van. (Pepe, remélem figyeltél!!!) Miután jól bekajáltunk, Matts megint előállt egy kis tervmódosítási ötlettel. Na persze szépen "eladta" a dolgot: megkérdezte, tudunk-e csocsózni. Danival felcsillant a szemünk, összenéztünk, aztán mondtuk, hogy még szép! Na erre Matts megkérdezte, hogy mi lenne, ha most nem mennénk el a Sportland-ba, hanem tud itt a közelben egy helyet ahol van csocsó is (nem mintha a Sportland-ban ne lenne), meg biliárd is, meg közelebb is van, csak van egy kis probléma... Történetesen az, hogy ez egy "smoking club".

Itt egy kis kitérőt tennék azok kedvéért, akik esetleg nem értenék, hogy ez mit is takar. Tudni illik, Németországban nemrég betiltották a nyilvános helyen való dohányzást. Igen ám, de a vezető pártnak 25%-kal esett a népszerűsége, és nem kellett hozzá nagy matek, hogy kilogikázzák, hogy ezek bizony a dohányosok. Úgyhogy addig csűrték-csavarták a dolgot, meg a jogszabályokat, míg sikerült egy olyan kiskaput találni (vagy alkotni), hogy lehet alapítani smoking club-ot, ahol nyakra-főre lehet dohányozni. Meg közben persze enni-inni, meg minden. Szóval gyakorlatilag így lettek újra legális "füstölő" kocsmák.

Na de hogy eredeti mondókámhoz visszakanyarodjak, ez az ötlet Michaelnek annyira nem tetszett, lévén ő nem dohányos. A teljesség kedvéért hozzá kell tegyem, Matts erősen az. Aztán, mintegy 20 perc vállvonogatás és "végülis nekem mindegy" után, mivel senki nem tiltakozott kézzel-lábbal, elindultunk Matts után a - Pepe, most figyelj nagyon! - a StarClub-ba. A kocsikat épp az ellentétes irányba tettük le, és Michael még vissza akart menni a saját biliárddákójáért, de Matts leintette, hogy "Jeder mit der gleichen Waffe!" (mindenki ugyanazzal a fegyverrel), ezért ezt a kanyart kihagytuk és elindultunk a StarClub felé. Egyben ez volt annak a sajnálatos dolognak az oka is, hogy kiruccanásunkról egyetlen fénykép sem készült, mert hogy a gépem a csomagtartóban ült egész este.

A StarClub egyébként nem is volt annyira vészes, mint gondoltam, nem kellett szamurájkarddal vágni a füstöt... Mondjuk Matts hozzátette, hogy ez nem mindig van így, szerdánként happy hours van és akkor azért oxigénpalackkal kell jönni - vagy leginkább sehogy. A bejárat mellett egyből ott volt az egyetlen csocsóasztal, ami legnagyobb szerencsékre épp üres volt, úgyhogy le is csaptunk rá. Sikerült egy jó pár óra ott ragadni mellette, bár két lány kihívott minket, de két meccs után továbbálltak... ;-) Időközben befutott harmadik magyar kollégánk Péter is, így már váltott csapatokban tudtuk nyomni a játékot. Hogy azért az este fő célját szem elől ne tévesszük, Matts egy megfelelő pillanatban átvonult a biliárdasztalhoz, csakhogy a csocsóban még volt laszti bőven, és két helyi srác meg nagyon akart biliárdozni.

Ezzel nem is lett volna baj, csak akkor, amikor negyed 11-től háromnegyed 11-ig kergették az utolsó 3 golyót körbe az asztalon, hosszasan tanakodva minden egyes lökés előtt - aztán persze iszonyatosan elbénázva azt... Na de hát a becsület az becsület, ha már biliárdozni indultunk el, akkor kivárjuk a sorunkat. Végül összesen három játékot játszottunk, de az nagyon élvezetes volt. Na nem mintha tudnék biliárdozni, de jól azért érezhetem magam, nem? Michaelnek nem csak saját dákója van - amit persze most nem tudott használni végül - de tud is valamit... Nem csak hatékonyan, hanem egyenesen azt kell mondjam, elegánsan csinálta! Mondanom sem kell, hogy ki nyert - hát nem mi, Danival...

Nos hát így történt, hogy elindultunk 5 helyett fél 7-kor, ittunk starter beer-t, ettünk egy kiváló pizzát, a Sportland helyett a StarClub-ban kötöttünk ki, nem fényképeztem egyet se, csocsóztunk meg biliárdoztunk egy jót és fél 2-re haza is értünk... Mondjuk ma reggel felkelni egy kicsit kevésbé volt nagy élmény, na de hát "no pain, no gain!"