Egyszerűen...

A hip-hop (vagy aki így jobban ismeri, a RAP - tudom, hogy nem ugyanaz, most ebbe ne menjünk bele) talán az a műfaj, ami még a heavy metalnál is jobban megosztja az emebereket: vagy nagyon bejön valakinek, vagy nagyon nem. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy aki a verset szereti, egyből szereti a hip-hop-ot is, de nem így van. Na mindegy, nem akarok itt művészeti kiselődaást tartani.

Van egy magyar srác, művésznevén FankaDeli Feri, akire az utóbbi időben felfigyelt a... hogy is mondjam, a média szó valahogy itt szerintem degradáló lenne... - mondjuk így: a zenevilág, vagy még inkább: a közönség. Ha hallgatsz mostanában (elsősorban zenei) rádiót, akkor talán már Te is találkozhattál vele. Esetleg "Suhancos" néven. (Ha nem, írd csak be a youtube-ba, vagy valamilyen keresőbe.)

Azt szeretem a zenéjében, hogy nincs túlbonyolítva, letisztult és egyszerű, mégis olyan szinten megérint, hogy nem lehet szavakkal leírni. A szövegről nem is beszélve: mesterien fűzi egymás után a szavakat olyan rímekbe, hogy először nem is érted, csak érzed. Aztán eljut az agyadig és rájössz, hogy annyira igaz, és eleven, hogy a húsodba vág. Szókimondó, de érdemes odafigyelni rá - ha netán bántja a füled, akkor az azért van, mert igaz. Nem is szaporítom tovább a szót: remélem tetszeni fog - de ha nem, én akkor is hallgatom tovább.

"Yo, DJ, spin that sh!t..."
FankaDeli - Álmodtam