Latina

Nem egy szép város - mármint Firenzéhez, Velencéhez, Rómához, vagy egyéb világhírű olasz várásokhoz hasonlítva - de azért meg van a maga bája. Állítólag egy mocsaras vidék volt, amit Mussolini töltetett fel a '30-as években. Történelme úgymond nincs. Kétszer jártam ott, 2006-ban és 2007-ben, mindkétszer tanfolyamon. Ugyanaz a hotel, ahonnan busszal vittek reggel a képzés helyére és ahova délután busszal vittek vissza. A városban sétálva igazán nincs semmi, ami a turista szemét megragadná: különböző színűre festett, unalmas betonkockák. Ez Latina. Fülledt nyári meleg, rekkenő hőség, amit csak egy kicsit enyhít a sós tengeri levegő, mivel maga a part jó 10 kilométerre van a városkától. (Egyszer legyalogoltunk odáig, bő másfél óránkba tellett - a lábunk feltört mire odaértünk.)

Szinte egy jelentéktelen "kis porfészek", mégis egyre jobban hiányzik: a tepsis pizza a sarkon (azóta sem ettem olyan finom lazacos-ruccolás pizzát), a világ legjobb fagyija (ráadásul az a fagyizó már sajnos bezárt), a séták az egyforma háztömbök között az aszfaltozott utcán, aminek szürkeségét csak a pálmafák törik meg... Már szinte az őrület határa, hogy az erlangeni utcákat kezdem hozzá hasonlítgatni - nincs mit tenni, hiányzik is kész. Majd talán egyszer visszatérek nosztalgiázni - de már most tudom, egyedül kell mennem: bárkit vinnék, úgyse értené, mit eszek azon a kis betondzsungelen.