Sehol se talállak

Ülünk a teraszon, a hintaágyban ringatózva. A balatonparti nyárestet a tücskök ciripelése és a rádióból halkan duruzsoló, időnként jazzes, időnként latinos melódiák varázsolják még balzsamosabbá. Csak a lakásból kiszűrődő gyenge fény és a fel-fel izzó cigaretta tompítja a csillagok ragyogását. Beszélgetünk gyerekkorról, jelenről, nagy tervekről, vágyakról. Majdnem teljesen idilli a hangulat, de mégis hiányzik valami. Egészen pontosan valaki. Ő konkrétan tudja, ki, én csak ködösen sejtem, milyennek kéne lennie. Ülünk, beszélgetünk, és nem értjük, mit nem csinálunk jól...