Egy görbe este

Lightosan indult, meló végén, egy "nem iszunk meg egy sört?" felkiáltással. Gyors logisztikázás - hol rakom le a kocsit, hogy jutunk haza, hogy megyünk holnap melóba... - után eldöntöttük, hogy lenézünk a Vagonba a Városligetben. Így is tettünk. Bár úgy indult, hogy hárman leszünk, végül csak ketten mentünk. Két jó sört és egy remek, lilahagymás, pirospaprikás zsíros kenyeret magunkévá téve úgy éreztük, hogy ez az este tartogat még számunkra valamit.

Ebbéli reményünkben, és persze rég nem látott Levcsó barátomat meglátogatandó, átsétáltunk a Dürer-kertbe. Cimborámat ott is találtuk, aki egyből jó fajta ágyas-mézes pálinkával fogadott minket. Pepe folytatta a sörözést, én átálltam villányi portugieserre. Még mindig kicsit pangós volt az este, annak ellenére, hogy azért szerdához képest nem voltak kevesen. Némi szórakozást keresve a csocsóasztal felé vettük az irányt, de pár sikertelen, illetve félsikeres próbálkozás után (először nem akartak velünk játszani, aztán a gép nyelte be az 50-esünk, bár három labdát adott - hoztuk is a meccset 2:1-re), úgy döntöttünk, hogy a pultnál folytatjuk mulatozást.

A további folyadékpótlások közepette hamar kinyújtózkodtunk a takarónk végéig, ami hó végéhez közeledvén eleve nem volt túl hosszú. Levcsó jóvoltának is köszönhetően egy kicsit, torok azért nem maradt szárazon. Elmélázgatva a munkakörülmények nehézségein - pl. amikor egy meglehetősen megnyerő kolleginával van az ember nap/esthosszat összezárva - ültünk ott, amikor is odalépett Tomi, a messzire szakadt hazánk fia (saját bevallása szerint 4 órával azelőtt még Kairóban, 15 órával korábban még Thaiföldön volt), hogy nincs-e kedvünk csocsózni, elbűvölő lányokkal együtt.

Hát hogy a viharba' ne lett volna?! A csocsózásból aztán beszélgetés lett, odaültünk az asztalukhoz. Megdöbbentő, hogy milyen nyíltsággal tudtunk beszélgetni munkáról, vágyakról, tervekről, álmokról, múltról, életútról, vagy bármiről. Nem tudom, hogy ez a külföldön eltöltött időnek tudható-e be, vagy pont fordítva van: a hasonlóan nyílt emberek jutnak el ilyen messze a hazájuktól és valósítják meg álmaikat a világ másik végén. Azt hiszem, ez már a tyúk és a tojás esete; ez viszont szemernyivel sem csökkenti élményeink értékét, amikkel e nagyszerű este során gazdagabbak lettünk.