Családi Nap

Szombaton céges családi napon voltam, mely minden évben megszervezésre kerül. Idén (költséghatékonysági okokból) mi magunk gondoskodtunk az élelmezésről, méghozzá egy főzőversennyel egybekötve: összesen 17 bogrács indult. Kis csapatunk a múltkor már jól begyakorolt tarhonyás lecsóval indult. A tűz ugyan egy kicsit nehezen indult be, eleinte valahogy nem akart hőt adni a fa, viszont aztán annál jobb parazsunk lett, ami kiváló "alapanyag" a bográcsozáshoz. Bár a közönség (mármint mindenki, aki megkóstolta) teljesen el volt ámulva és igen elismerően nyilatkozott a végeredményről, sajnos helyezést nem sikerült vele elérni - mondjuk az elsődleges cél nem is ez volt, hanem az, hogy egy jót együnk, ami sikerült is. (Azért hozzátenném, hogy mivel sok csapat volt, nem egy zsűri volt, hanem három, és mindegyik csak 5-6 kaját kóstolt meg, szóval nem tudom, hogy pontosan mi alapján is született meg a rangsor...)

Hogy a főzés közben se maradjunk éhen, már délelőtt részt vettünk a sütikészítő verseny "zsűrizésében", itt ugyanis a háziasszonyok az otthon korábban elkészített pályaműveiket "mutatták be". Természetesen kollégám, Balázs neje, Ági nyert, részben talán a kiváló marketingtevékenységnek köszönhetően, amit a lányaik végeztek: mindenkit odarángattak a sütis pulthoz, és mondták, hogy "a kilencesre kell szavazni". Természetesen szó sem volt bundázásról, betartottuk a szabályokat, és megkóstoltuk a konkurenciát is, nagyon finomak voltak, de így is vitathatatlan volt a fölény.

Miután a kellő energiát magunkhoz vettük, kezdődhetett a sport, ami jelen esetben a kötélhúzást volt (mármint számunkra, mert egyébként volt foci, streetball és póker is). Öt csapat indult, gigászi küzdelmeket vívtunk, kiváltképp a miskolci kollégák ellen - egyedül tőlük kaptunk ki. Mivel 3 csapat között körbeverés alakult ki, ezért második menetre is sort került, ahol a miskolciak pokoli nehezen, de ismét elhúztak minket, így hiába vertük meg a másik csapatot, végül csak a dobogó második fokát sikerült elérni. Sebaj, az ezüst is szépen csillog. Jövőre azért beíratjuk a csapatot a verseny előtt egy edzőtáborra a Bergre, mert nagyon úgy nézett ki, hogy csak a súlyfölény volt a döntő, erőben és technikában voltunk olyan jók, hacsak nem jobbak, mint a győztesek.

Némi folyadékpótlás után (ami számomra nagyjából 1,5 liter limonádét és 2 deci bort jelentett egy röpke fél óra alatt) Balázzsal és a lányaival felfedeztük a medencét, ami nagy segítséget nyújtott abban, hogy felhevült testünket visszahűtsük üzemi hőfokra. Egy jó kis ázás után következett az eredményhirdetés, ahol megkaptuk a megérdemelt oklevelet és a hozzá járó tapsot, illetve hasonlóképp jutalmaztuk a többi eredményes kollégát. Ezt követően már csak az elpakolás és a hazamenetel maradt. (Természetesen az események dokumentálásra is kerültek, ezek részben már elérhetők a már megszokott helyen, részben még begyűjtés alatt állnak.)

Bár nem a Családi Naphoz tartozik, de az esti program, a nap megkoronázásaként egy kiváló koncert volt az Erzsébet téren, melyet a Csík zenekar adott, hatalmas tömeget odavonzva, és kiváló hangulatot teremtve. Legyen ez itt egy kicsit a reklám helye is, hadd bátorítsak mindenkit, hogy ha teheti, menjen el egyszer egy koncertjükre, és ismerkedjen egy kicsit a gyökereinkkel. Aki meg már ismeri, az tudja, hogy miért érdemes őket hallgatni.