A végső visszaszámlálás

Ki ne emlékezne a '80-as évek klasszikusára a Europe együttestől, vagy esetleg a filmre Kirk Douglas-szel és Martin Sheennel a főszerepben, amikor a USS Nimitz repülőgép-hordozó visszakerül az időben 1941-be Pearl Harbor mellé...?

És hogy ez most hogy jött ide? Történetesen úgy, hogy én is megkezdtem végső visszaszámlálásomat: két hét múlva ilyenkor ugyanis - ha minden jól megy, de miért ne menne? - már otthon leszek. Mármint lejár a kiküldetésem és hazaköltözöm, mint azt már bizonyára sokan tudjátok is. Nem mondom, hogy kifejezetten vágom a centit, de azért egy kicsit vágyom már haza. (No persze, ahogy magam ismerem, már most tudom, hogy otthon majd ide fogok visszavágyni...) Fél év sok idő, mégis, mintha tegnap lett volna, amikor az első este Danival ültünk az apartmanunk kis konyhájában a Rangauban.

A lényeg, hogy szép emlékeket viszek magammal, és örömmel gondolok vissza az itt töltött időre. Biztos vagyok benne, hogy ez életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, s egyben az egyik legjobb kihívás is: idegen környezetben - persze némi kis támogatással - is megálltam a helyem, sőt, minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem is akárhogy. Na de ne szaladjunk ennyire előre, van még két hét, amit igyekszem maximálisan kiélvezni!